Bőgőmasina

Ez lettem mára. A masszőrnél* is bőgtem, mert Enyát kellett hallgatni mindenképp (jó, ő ezt nem vette észre, mert tudok észrevétlenül bőgni, ha akarok), aztán a Cserpes felé haladva is bőgtem, majd a Cserpesben is bőgtem (bementem venni egy kakaót, ott volt a kis barátnőm, aki tud a helyzetről, és olyan szánakozóan nézett rám, hogy azonnal besírtam), aztán bőgtem hazafelé is, majd bőgtem itthon is. Abban reménykedem, hogy ha a holnapi napra semmi mást nem tervezek, csak azt, hogy fekszem és bőgök, akkor túl is leszek ezen, és készen fogok állni arra, hogy keressek tovább. Nem tudom, hol érdemes keresni, arra nem építhetek, hogy majd megint odajön hozzám valaki, úgyhogy regisztráltam egy társkereső oldalon, és majd meglátjuk, mire jutok. Ha Valentin-napra elhívna valaki randira, már megérné.

Egyébként szerintem megérdemelnék egy normális pasit most már.


*A masszőr odahívott 3/4 10-re, majd megérkezett 10-kor, ami nem annyira volt jó, viszont most érezte a combomban a húzódást, és azt mondta, kezdjek el Magne B6-ot szedni, úgyhogy hazafelé be is tértem a gyógyszertárba (ahol nem bőgtem), vettem egy dobozzal, és itthon be is vettem az első szemet, amint kaptam levegőt a bőgéstől. Állítólag néhány hét alatt fog hatni. Az nekem már kib. későn van, de legalább van rá esély, hogy valamikor majd nem lesz bennem ez a húzódás.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai