Leszívva

Így érzem ma magamat. Megvolt a főiskolán az első tanítási nap, ami egy jó kis értekezlettel indult (szavam sem lehet, rövidebb volt, mint ahogy tervezték, és tényleg csak a lényegről beszéltünk), aztán egy itthoni órával, majd a főiskolán három tanórával. Visszakaptam azt a csoportot, akiket egy évvel ezelőtt is vittem, és ennek örülök, mert szeretem őket, kedvesek, pozitívak, szorgalmasak. Viszont teljesen kezdők. Teljesen kezdőknek szaknyelvet oktatni eleve nem kis feladat, és azt a tananyagot ledarálni nekik, amit kaptam, szerintem lehetetlen. Nem a tanagyag a hibás, mert az tök változatos, érdekes meg jó, nem is ők a hibásak, nem is én, egyszerűen csak nem az ő szintjüknek való ez. De megtettük, amit lehetett, ők is, én is. A végére mindannyiunknál beállt a félkóma: náluk azért, mert próbálták megemészteni ezt a bődületes mennyiségű új információt, nálam meg azért, mert már az elején láttam, hogy ez nagyon nehéz nekik, és onnantól végig pörgött az agyam, folyamatosan újraterveztem az órát. A fáradtság egyik fokmérője lehet például, hogy az óra utáni vásárláskor kis híján megkérdeztem egy eladót a boltban, van-e "vörösbab koncert". Korizni nem is mentem el, pedig akartam, de hazaérve kiderült, hogy ez jó döntés volt: ma csak 8-ig van pálya kivételesen, én meg fél 8 után értem volna oda, hát, nem lettem volna vidám.

A hétvégére részben aktív, részben vegetálós pihenést tervezek. Holnap szeretnék korizni, csúszkálni a Normafánál, esetleg moziba menni meg bulizni, vasárnap meg egész nap pizsamában lézengeni. Na, jó, vasárnap kell majd dolgozni is nem keveset, meg takarítani is ki fog, de azért a vasárnap nagy részét tényleg ronda lustulással akarom tölteni.