Hát...

Szeretnék egy új hátat. Vagy üsse kő, azt sem bánom, ha ezt a mostanit megjavítja nekem valaki. De ez így nem maradhat.



Ma reggel olyan istentelen hátfájással ébredtem, hogy alig bírtam felülni az ágyban. Komolyan. Egész hosszában rettenetesen fájt a gerincem, és elképzelni sem tudtam, mitől lehet ez. A megoldáshoz azóta sem kerültem közelebb. A nap első néhány órája kínszenvedés volt, folyamatosan nyögtem meg sziszegtem meg sipákoltam, mert akármit csináltam, nagyon fájt. Az az egy szerencsém, hogy pont mára beszéltem meg két kupon beváltását is a szolgáltatóval: egy masszázsra meg egy csontkovácsolásra volt időpontom.

A masszőr meg a csontkovács együttesen a következő eredményre jutottak: lokalizálták a fájdalmat, tehát most már nem az egész gerincem fáj, csak egy pont, az viszont elmondhatatlanul nagyon. Sokat gondolkodtam, elmenjek-e edzésre, de végül úgy döntöttem, elmegyek, mert nem tudnék itthon mit csinálni egész este, csak szenvedni, aztán legfeljebb kijövök az óráról, ha nem bírom. Az derült ki, hogy a stephez egyáltalán nem kell az az izom, ami nekem húzódik, ellenben a sima aerobikhoz meg de, úgyhogy a második órán már elég sok gyakorlatot kihagytam, illetve könnyítve csináltam, hogy ne fájjon. És most szenvedek tovább. És Levi majd megmasszíroz, azt mondta. Jaj, alig várom! Mert ez így tényleg nem maradhat.

A csontkovács egyébként egy szépségszalonban működik. Nos, nem győzött meg a hely, nem megyek többet. Eleve bunkó stílusban fogadott a tulajdonos hölgy, amit annyira nem csípek, de az egészen felháborított, hogy fél órán keresztül* hallgathattam, ahogy a manikűrös-pedikűrös kolléganővel meg egy idős kolléga úrral a kuponnal érkező vendégeket szapulják**. Miközben nekem ott volt a kezemben a kupon. Egyszerűen nem értem ezeket a cégeket: senki sem kényszeríti őket, hogy részt vegyenek ilyen promóciókban, és fel nem foghatom, miért a vendég hülye, ha ők túl olcsón kínálják a szolgáltatásukat. Meg úgy általában is rühellem, ha egy vevő füle hallatára szapulnak egy másik vevőt, vagy akár kollégát, ahogy azt is rühelltem, amikor a tanáriban savazták a kollégák a diákokat minősíthetetlen stílusban (még a gimiben), azt meg nem tűröm, hogy diákok a fülem hallatára savazzanak kollégát. Szóval rendkívül antipatikussá vált a hölgy néhány perc leforgása alatt, de tudta még ezt fokozni. Amikor én éppen félálomban feküdtem a csontkovácsnál, és a pasi a hátamat próbálta megmenteni, berongyolt ez a liba, és közölte, hogy Klárikát most azonnal vegye fel a pasi a határidőnaplóba, mert Klárika járni akar hozzá, és neki mindig a kedd 2 óra a jó, és most azonnal keressen a pasi olyan keddet, amikor szabad a 2 órai időpontja. Kedvem lett volna felülni, és megkérdezni a hölgyet, zavarja-e, hogy amúgy éppen masszíroznának engem, de egyrészt úgy éreztem, nem ér meg ennyi fáradságot, másrészt nem biztos, hogy fel tudtam volna ülni, miután nagyon-nagyon fájt a hátam.

Szóval ilyen élmények értek ma engem. Fáj a hátam, és találtam egy szépségszalont, ahová többet garantáltan nem megyek.

*Tíz perccel korábban érkeztem, viszont húsz perc csúszás volt.
**Minek jön kuponnal? A smucig mindenit, megveszi olcsóér' a kupont, aztán még észrevételei is vannak! Mit képzel ez, hogy odajön géllakkozásra kifestett lábkörmökkel, hát ki fizeti azt meg a szalonnak, hogy leszedték a festéket a körméről? (Erre tényleg csak annyit tudok reagálni, hogy anyám, borogass, igazi horror, hogy fogni kellett némi vattát meg körömlakklemosót, és le kell vakarni a körömlakkot mintegy öt percben, úristen.)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai