Moly-karácsony

Kb. három hete volt a húzás, akkor kapta meg mindenki a húzottja nevét, címét, kívánságlistájának polcát. Nagyon sokan, például én is, már aznap megrendeltük az illetőnek az ajándékot, mert gyorsan tudunk döntéseket hozni, pl. ránézünk egy negyven elemből álló kívánságlistára, és két perc múlva tudjuk, melyik könyvet szeretnénk ajándékozni a szóban forgó személynek. Sokunknál már otthon is van a könyv, nem egy ember be is csomagolta. (Én mondjuk még nem, nálam a csomagolás mindig az ajándékozás előtti utolsó pillanatban történik, mert még bármi változhat.)

És akkor a molyok egy része nekiáll variálni. Mégse a kívánságlistáról válogass, kedves Angyalka, hanem inkább erről a polcról! Mégis jelöld be, mit kapok! Mégse jelöld be, mit kapok! Inkább marha gyorsan küldd el nekem az ajándékomat, mert december 14-től januárig mégsem azon a címen leszek, amit megadtam! Nézd meg a kívánságlistámat, mert egy-két könyvet mégis beszereztem magamnak!

Engem meg ez annyira irritál. Tényleg nem lehet az elején átgondolni, aztán tartani magunkat a döntésünkhöz, pláne akkor, amikor az valaki másra is hatással van? És tényleg nem lehet kibírni egy hónapot úgy, hogy az ember nem vesz meg egy olyan könyvet sem, ami rajta van a listáján? Az én húzottam szerencsére még nem találta ki, hogy mit kellene mégis inkább máskor, máshogy, és még nem is vette le az általam beszerzett könyvet a kívánságlistájáról. De akkor is zavar ez a jelenség. A szervező türelmét csodálom, hogy még nem szólt be semmit senkinek.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai