Emberek,

akikben nincs annyi (IQ? EQ? tisztesség?), hogy előre szóljanak, ha nem jó nekik az előre megbeszélt időpontban az angol, így hát megvárják, míg Budafokról elmászom másfél óra keretében a János-hegy aljába*, hogy ott közöljék mosolyogva a jó hírt, amikor már bekopogtam. Fel tudnék robbanni. És még ő van megdöbbenve, hogy én min akadtam ki. És még van képe azt válaszolni a kérdésemre, hogy neki nem jutott eszébe sms-t írni. Úristen, úristen! Hová kerültem? Két és fél óra utazás a semmiért, aha, köszi!


*Igen, tudják, többször elmondtam már, térképen is megmutattam. Pont ezért.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai