A kedvenc típusú diákom,

aki megmondja, mit, hogyan és miből tanítsak, mert neki az szimpatikus*. UPDATE: Meg az, aki véletlenül sem érkezik időben, ezért őt nem mondjuk 10 percen, hanem fél órán át lehet várni, mert csak a jó ég tudja, mikor esik be**.

Fúúúú.

*Koreai anyukák erről sokat tudnának mesélni. Ugyan nem beszél angolul egy büdös kukkot sem, de azért kézzel-lábbal elmutogatja, mi hogyan lenne jó. És ilyen van nálunk is, nehogy azt higgyük, keleti sajátosság. De akkor miért nem tanul egyedül? Ezt érthetném meg egyszer.
**És minden alkalommal megbeszéljük, és minden alkalommal nagyon komolyan bólogat, és legközelebb ugyanúgy tesz az egészre. Meg még az is lehet, hogy én keltem ma bal lábbal, azért hergelnek fel ennyire ezek a dolgok. Lehet, hogy néha ki kellene venni egy hét szabadságot, amikor nem találkozom és nem beszélek diákokkal. Lehet, hogy az segítene.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai