Miért ne menjünk dolgozni, ha nem vagyunk jól?

Azért, mert könnyen megeshet, hogy Budafokon felejtjük a laptopunk töltőjét. Még nem döntöttem el, hogy sírjak, nevessek, legyek dühös, vagy valami egyéb opciót válasszak*. Egy biztos: a gép másfél órát bír töltés nélkül. Ja, Budafokra legközelebb egy hét múlva megyek tanítani, meg ugye ki tudja, meddig lesz ott az a töltő. Gratulálok magamnak, szép volt.


*Gondolom, holnap korán reggel majd kibuszozom háromnegyed óra keretében, aztán hazabuszozom újabb háromnegyed óra keretében, és akkor lesz töltőm. Ha nem lesz, akkor holnap nem fogok tudni órákat tartani. Az mekkora lenne!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai