Edzőtábor Leányfalun (09.13-15.)
Hosszú beszámoló, a végén néhány kevésbé jól sikerült, mobilos képpel. Majd lesznek jobb képek is, olyanok is, amik az edzéseken készültek, meg csoportkép is van, csak azokat nem én csináltam. Ha majd megkapom őket, akkor közzéteszem a jobban sikerülteket :)
K. még valamikor nyár elején vetette fel, hogy kellene csinálni egy hétvégét, amikor lemegyünk Leányfalura sokan, és ott sokat edzünk. Nekem eléggé tetszett az ötlet, mások is lelkesedtek, így aztán elkezdődött a szervezkedés. Lassan, nagyon lassan haladt, többször úgy tűnt, hogy nem is lesz az egészből semmi, de a vége csak az lett, hogy ezen a héten megvalósult a projekt.
K. két teremben hirdette a tábort, az egyikbe kb. 20 lány jár fixen, hozzánk kb. 8. Ehhez képest tőlünk hatan mentünk, a másik teremből ketten jöttek, és három ember hozott plusz egy-egy főt. Ezen kívül volt még két nő, akiket mi nem ismertünk, nem járnak edzésre, de K. ismerősei, meg persze ott volt K. családja, vagyis a felesége meg a két kisfiuk (6 és 2,5 évesek). Kis házikókban laktunk, házikónként volt két szoba két-két ággyal, fürdővel, WC-vel, egy-két helyen konyhával (pl. nálunk).
Elég intenzív hétvége volt mozgás szempontjából (is), de ez is volt a cél, legalábbis részemről. Én azért mentem, hogy széthajtsam magam mindenféle edzéseken. Voltak nyafogások, hogy ne legyen már ennyi edzés, meg ne ilyen korán (10-kor) kezdődjön az első edzés, meg így meg úgy, de amikor K. tanácstalanul nézett, én mindig igyekeztem felvenni vele a szemkontaktust, és hangosan mondani, hogy de, legyen ilyen sok edzés, és de, kezdődjön ilyen korán az első, és akkor egészen úgy tűnt, mintha a többség erre szavazna (valójában szerintem a résztvevők legalább fele lustulni akart volna), ezért aztán ez lett.
Úgy volt, hogy pénteken nem fogok leérni a 6 órai, tábornyitó aerobikra, de nem szomorkodtam, gondoltam, lesz elég lehetőségem elfáradni szombaton meg vasárnap. Pénteken 8-tól 1-ig a kávézóban voltam, aztán rohantam a nyelviskolába beiratkozást vezényelni, aztán 4-kor rohantam Újpest-Városkapuhoz, hogy elérjem a 16:55-ös buszt, ami az üdülő előtt tesz le. Odaértem, megvettem a jegyet, majd véletlenül vetettem rá egy pillantást. Az volt ráírva, hogy 16:35-től 18:35-ig használhatom fel. Csodálkoztam is, hogy nahát, úgy látszik, 16:35-kor is megy busz. Ránéztem az órára: 16:34 volt. Akkor futottam egy kicsit, ami a kitömött edzőtáskával, a vászontáskával meg a válltáskával a vállamon annyira nem volt egyszerű, viszont pont elértem a 16:35-öst. Így aztán fél 6-kor már a házikónkban voltam, volt időm kicsit kifújni magam, átöltözni és elmenni a tábornyitó edzésre. Nagyon örültem, hogy így alakult. Jól is esett a mozgás, pedig eredetileg azt gondoltam, úgysem lenne hozzá erőm ez után a hét után. (Majd lesz bejegyzés erről is. Nagyon kemény volt, elöljáróban ennyit árulok el.)
Szombaton reggel egy másfél órás köredzéssel kezdtük a mókát, utána a strandröplabda az időjárásra való tekintettel elmaradt, helyette volt termálmedencében meg jéghideg vízben pancsikolás, aztán ebéd: elmentünk a közeli gyrososhoz, ahol hárman gyros tálat ettek, én meg egy másik lánnyal együtt hamburgert. Nagyon régen hamburgereztem utoljára, és ez most nagyon jólesett. Igen, adtunk az egészséges étkezésnek. Utána a többiek elmentek kávézni, én addig aludtam egyet, mivel a kávét nem bírja a gyomrom, a szocializálódáshoz meg túlságosan fáradt voltam. Aludtam volna, ha nem jön az alvásra szánt 25 perc alatt négy SMS meg egy csapat gyerek, hogy megmutassák, milyen fegyvert találtak. Nem viccelek. Bekopogtattak, amikor már pont elaludtam volna, kinyitottam az ajtót, ott állt K. nagyobbik fia a kis haverjával, és mutatták, hogy találtak az utcán (?!) eldobva két, tortára való, már használt tűzijátékot, és az a fegyverük. Annyira álmos voltam, hogy azt sem bírtam mondani, hogy nem jó ötlet az utcán eldobott dolgokat felvenni a földről, de amúgy sem engem kerestek, hanem Zs-t, akibe szerelmesek, mert mindig ment játszani velük (Zs. sokkal jobban viseli a kicsit túlmozgásos kisfiúkat, mint én), ezért mondtam a gyerekeknek, hogy a többi lány kávézik, és akkor mentek utukra. Délután aztán volt taebo, zumba, has-fenék meg nyújtás, avagy páros masszázs. Ezek közül minden tök jó volt, csak a zumba nem. A zumbán konkrétan szenvedtem. Egyszerűen utálom a zumbát. Eddig egyszer voltam, iszonyú rossz volt, meg is fogadtam, hogy soha többet, de itt most K. felesége tartotta, és nyilván nem akartam bunkó lenni, és nem bemenni az órájára. Megfogalmaztam magamnak, mi a baj a zumbával. Többek között az, hogy kényszervidámkodás, és én azt nem bírom. Én szeretek nevetni meg vidámkodni, de nekem az nem megy, hogy most 4-től 5-ig vigyorgunk meg kurjongatunk. Arról nem is szólva, hogy kurjongatni kifejezetten utálok. Most csak egyszer kellett volna, de mivel a csoport abszolút nem volt vevő rá, D. nem erőltette ezt a részt. A páros masszázs viszont kifejezetten jó volt. Addigra már annyira fájt a jobb kulcscsontom a cipekedéstől, hogy alig bírtam emelni a karomat, úgyhogy nagyon jólesett a masszázs. Persze a kulcscsontom még most is fáj, de most már jóval kevésbé súlyos a helyzet. A masszázs után jött a szaunázás meg a jéghideg vízben pancsikolás (bizonyára nem vagyok normális, mondjuk a többiek sem), aztán a vacsora, majd a buli. A vacsora svédasztalos volt és isteni. Hú, de sokat ettünk... Mindkét este. Vasárnap a reggeli után következett egy másfél órás alakformáló torna, aztán pakolás, készülődés, hazautazás. Eredetileg úgy terveztük mi öten, hogy még ott ebédelünk, utána jövünk el, de valahogy az utolsó edzés után mindenkire rájött, hogy menjünk már, úgyhogy megbeszéltük, hogy majd mindenki ebédel otthon, 1-kor már a buszon ültünk, és 2 körül már haza is értünk.
Nagyon érdekes volt a klikkesedés jelensége. Az a három lány, akik a másik teremből voltak (illetve ketten onnan, a harmadik egy plusz egy fő), mindig együtt lógtak, és nem nagyon szerettek a többiekkel vegyülni. Az egyik lány, aki hozzánk jár, de nagyon ritkán, és a barátnőjével érkezett, értelemszerűen végig a barátnőjével volt, és ők sem vegyültek soha, nem is nagyon beszélgettek másokkal. Mi meg voltunk öten a mi termünkből, négyen egy házban laktunk, az ötödik lány a férjével egy külön házban, és mi meg mindig így lógtunk együtt, öten vagy hatan, attól függően, hogy a férj velünk tartott-e, illetve hogy az az edzőtársunk, aki megszívta, és tréningre kellett mennie Budapesten szombaton, éppen ott volt-e. Ebédelni mindenesetre ötösben mentünk, az akkor ott lévő négy lány meg a férj, és ugyanígy szaunáztunk. Mindkét este volt "buli", ami abból állt, hogy mi öten plusz a férj összegyűltünk a mi házikónkban, fröccsöztünk, aztán jött K. is a gyerek(ek)kel, beszélgettünk, poénkodtunk, zenét hallgattunk (senki sem akarta ezt, csak a nagyobbik fiú, neki viszont mindig teljesülnek a vágyai), szombat este activityztünk is. Felnőtteknek szóló Activityvel. Úgy nézett ki a dolog, hogy K. egymás után mutogatta a szavakat, nekünk meg ki kellett találni. Aztán volt pár olyan kör is, amikor sorban mindenkinek mutogatni kellett, azt nem annyira élveztem, bár az addigra bevitt három fröccs megfelelő mértékben oldotta a gátlásaimat ahhoz, hogy hajlandó legyek részt venni ebben. De szerencsére K. hamar elunta a játéknak ezt a formáját, és visszatért ahhoz, hogy ő mutogat, mi meg találgatunk, és ez így nekem mindenképpen sokkal kényelmesebb, élvezhetőbb és viccesebb is volt. Egy egész pakli kártyát elmutogatott, és megállapítottuk, hogy ez a játék pont olyan, mint a sima Activity: a szavak harmada érthető, másik harmada nem is létezik, harmadik harmadát meg csak simán nem ismeri hat felnőtt közül egy sem.
Több olyan dolgot is csináltam, amit sosem szoktam. Például voltam szaunában. 14 évesen fordult elő velem ilyesmi először és mindeddig utoljára, amikor is két perc után ki kellett jönnöm, mert nem kaptam levegőt. Akkor megfogadtam, hogy ezt soha többet. Most is mondtam a többieknek, amikor vették a bikinit, hogy én nem megyek, mert én ezt nem szeretem, de meggyőztek, hogy menjek, legfeljebb, ha megint nem bírom, megint kijövök, akkor sincs semmi. Úgyhogy mentem velük. Kibírtam a negyed órát, mert nem volt annyira forró, mint akkor egyszer, 12 éve, de azért már nagyon vártam, hogy ki lehessen jönni. Amikor kijöttünk, berohantunk a fedetlen, kb. 15 fokos medencébe. Annyira hideg volt, hogy úgy éreztük, mintha apró késekkel szurkálnának minket. Arra gondoltam közben, hogy bizonyára nem vagyok normális. Mondták a többiek, hogy negyed órát kellene ott elpancsikolni, aztán vissza kéne menni a szaunába további negyed órára. Én ekkor mondtam nekik, hogy inkább visszamegyek a házba, beállok a forró zuhany alá, és majd ha megérkeztek, elmegyünk vacsorázni. Így is tettem. Miközben a szakadó esőben, kb. 18 fokban, vizes bikiniben, mezítláb sétáltam keresztül a fél üdülőn a házunk felé, megint csak arra gondoltam, hogy bizonyára nem vagyok normális, meg arra is, hogy milyen csúnya lesz, amikor majd tüdőgyulladással fogok itthon feküdni, és nem lesz, aki ápoljon, mert egyedül élek. Amúgy már délután is volt egy ilyen köröm. Akkor K-val együtt mentünk a fedett termálmedencébe, majd valaki felvetette, hogy nagyon régen üldögélünk már ott, menjünk inkább be a kinti medencébe. Be is mentünk, akkor éreztem először a hétvége során, hogy bizonyára nem vagyok normális. Pedig én nem szoktam ilyen normálatlan dolgokat csinálni, de megfogadtam még az elején, hogy nem fogom kihúzni magam semmiből, amennyiben adott dolog nem sérti az erkölcsi érzékemet, hanem alkalmazkodni fogok a többiekhez. Ennek végül is ideje volt így 26 évesen.
De nemcsak a szaunázás meg a hideg időben, szakadó esőben, jéghideg vízben fürdőzés volt olyan, amit sosem szoktam. Ittam is. Mindkét este volt fehérbor meg rosé, és akkor fröccsöztünk. Kisfröccsöt ittunk. Én a magam részéről mindkét este négyet-négyet: kettőt fehérborból, kettőt roséból. Azt állapítottam meg, hogy ezt az állapotot, amibe a négy fröccstől kerültem, sima fáradtsággal is el tudom érni, ráadásul annyira nem is kellemes, hogy gyakran akarjam átélni. Meg nem is finom a pia továbbra sem. Szóval továbbra sem fogok inni, de azt el tudom képzelni, hogy társaságban hajlandó legyek ilyesmire.
Nagyon jól éreztem magam, örülök, hogy elmentem a táborba. Nagy szerencse, hogy még azelőtt be kellett fizetni, hogy kiderült volna, nem kapok idén csoportot, különben lehet, hogy kihagytam volna ezt a hétvégét. Biztató, hogy azzal váltunk el K-tól, hogy tavasszal folyt. köv. Nagyon jó lenne, ha ebből hagyomány lenne, és mindig mennénk tavasszal is, ősszel is. Szépen ki tudna ez épülni, egy-két éven belül már nem ilyen kevesen nyomnánk, és K. is tudna annyit kérni, hogy nekünk nem lenne drága, ő meg keresne rajta. Most nem keresett egy fityinget sem, csak a szállásdíjat szedte be tőlünk, egy petákkal sem többet. Részben ezért, részben meg mert szeretjük, csináltattunk neki egy pólót, aminek az elején ez a kép van, a hátulján meg egy felirat, hogy The Best Trainer, alatta a neve, az alatt meg ötünk neve, ráadásul térben úgy elhelyezve, ahogy a teremben szoktunk állni az órán. K. örült, kicsit talán meg is hatódott. A felesége meg a gyerekei csokit kaptak, ők is örültek.
K. még valamikor nyár elején vetette fel, hogy kellene csinálni egy hétvégét, amikor lemegyünk Leányfalura sokan, és ott sokat edzünk. Nekem eléggé tetszett az ötlet, mások is lelkesedtek, így aztán elkezdődött a szervezkedés. Lassan, nagyon lassan haladt, többször úgy tűnt, hogy nem is lesz az egészből semmi, de a vége csak az lett, hogy ezen a héten megvalósult a projekt.
K. két teremben hirdette a tábort, az egyikbe kb. 20 lány jár fixen, hozzánk kb. 8. Ehhez képest tőlünk hatan mentünk, a másik teremből ketten jöttek, és három ember hozott plusz egy-egy főt. Ezen kívül volt még két nő, akiket mi nem ismertünk, nem járnak edzésre, de K. ismerősei, meg persze ott volt K. családja, vagyis a felesége meg a két kisfiuk (6 és 2,5 évesek). Kis házikókban laktunk, házikónként volt két szoba két-két ággyal, fürdővel, WC-vel, egy-két helyen konyhával (pl. nálunk).
Elég intenzív hétvége volt mozgás szempontjából (is), de ez is volt a cél, legalábbis részemről. Én azért mentem, hogy széthajtsam magam mindenféle edzéseken. Voltak nyafogások, hogy ne legyen már ennyi edzés, meg ne ilyen korán (10-kor) kezdődjön az első edzés, meg így meg úgy, de amikor K. tanácstalanul nézett, én mindig igyekeztem felvenni vele a szemkontaktust, és hangosan mondani, hogy de, legyen ilyen sok edzés, és de, kezdődjön ilyen korán az első, és akkor egészen úgy tűnt, mintha a többség erre szavazna (valójában szerintem a résztvevők legalább fele lustulni akart volna), ezért aztán ez lett.
Úgy volt, hogy pénteken nem fogok leérni a 6 órai, tábornyitó aerobikra, de nem szomorkodtam, gondoltam, lesz elég lehetőségem elfáradni szombaton meg vasárnap. Pénteken 8-tól 1-ig a kávézóban voltam, aztán rohantam a nyelviskolába beiratkozást vezényelni, aztán 4-kor rohantam Újpest-Városkapuhoz, hogy elérjem a 16:55-ös buszt, ami az üdülő előtt tesz le. Odaértem, megvettem a jegyet, majd véletlenül vetettem rá egy pillantást. Az volt ráírva, hogy 16:35-től 18:35-ig használhatom fel. Csodálkoztam is, hogy nahát, úgy látszik, 16:35-kor is megy busz. Ránéztem az órára: 16:34 volt. Akkor futottam egy kicsit, ami a kitömött edzőtáskával, a vászontáskával meg a válltáskával a vállamon annyira nem volt egyszerű, viszont pont elértem a 16:35-öst. Így aztán fél 6-kor már a házikónkban voltam, volt időm kicsit kifújni magam, átöltözni és elmenni a tábornyitó edzésre. Nagyon örültem, hogy így alakult. Jól is esett a mozgás, pedig eredetileg azt gondoltam, úgysem lenne hozzá erőm ez után a hét után. (Majd lesz bejegyzés erről is. Nagyon kemény volt, elöljáróban ennyit árulok el.)
Szombaton reggel egy másfél órás köredzéssel kezdtük a mókát, utána a strandröplabda az időjárásra való tekintettel elmaradt, helyette volt termálmedencében meg jéghideg vízben pancsikolás, aztán ebéd: elmentünk a közeli gyrososhoz, ahol hárman gyros tálat ettek, én meg egy másik lánnyal együtt hamburgert. Nagyon régen hamburgereztem utoljára, és ez most nagyon jólesett. Igen, adtunk az egészséges étkezésnek. Utána a többiek elmentek kávézni, én addig aludtam egyet, mivel a kávét nem bírja a gyomrom, a szocializálódáshoz meg túlságosan fáradt voltam. Aludtam volna, ha nem jön az alvásra szánt 25 perc alatt négy SMS meg egy csapat gyerek, hogy megmutassák, milyen fegyvert találtak. Nem viccelek. Bekopogtattak, amikor már pont elaludtam volna, kinyitottam az ajtót, ott állt K. nagyobbik fia a kis haverjával, és mutatták, hogy találtak az utcán (?!) eldobva két, tortára való, már használt tűzijátékot, és az a fegyverük. Annyira álmos voltam, hogy azt sem bírtam mondani, hogy nem jó ötlet az utcán eldobott dolgokat felvenni a földről, de amúgy sem engem kerestek, hanem Zs-t, akibe szerelmesek, mert mindig ment játszani velük (Zs. sokkal jobban viseli a kicsit túlmozgásos kisfiúkat, mint én), ezért mondtam a gyerekeknek, hogy a többi lány kávézik, és akkor mentek utukra. Délután aztán volt taebo, zumba, has-fenék meg nyújtás, avagy páros masszázs. Ezek közül minden tök jó volt, csak a zumba nem. A zumbán konkrétan szenvedtem. Egyszerűen utálom a zumbát. Eddig egyszer voltam, iszonyú rossz volt, meg is fogadtam, hogy soha többet, de itt most K. felesége tartotta, és nyilván nem akartam bunkó lenni, és nem bemenni az órájára. Megfogalmaztam magamnak, mi a baj a zumbával. Többek között az, hogy kényszervidámkodás, és én azt nem bírom. Én szeretek nevetni meg vidámkodni, de nekem az nem megy, hogy most 4-től 5-ig vigyorgunk meg kurjongatunk. Arról nem is szólva, hogy kurjongatni kifejezetten utálok. Most csak egyszer kellett volna, de mivel a csoport abszolút nem volt vevő rá, D. nem erőltette ezt a részt. A páros masszázs viszont kifejezetten jó volt. Addigra már annyira fájt a jobb kulcscsontom a cipekedéstől, hogy alig bírtam emelni a karomat, úgyhogy nagyon jólesett a masszázs. Persze a kulcscsontom még most is fáj, de most már jóval kevésbé súlyos a helyzet. A masszázs után jött a szaunázás meg a jéghideg vízben pancsikolás (bizonyára nem vagyok normális, mondjuk a többiek sem), aztán a vacsora, majd a buli. A vacsora svédasztalos volt és isteni. Hú, de sokat ettünk... Mindkét este. Vasárnap a reggeli után következett egy másfél órás alakformáló torna, aztán pakolás, készülődés, hazautazás. Eredetileg úgy terveztük mi öten, hogy még ott ebédelünk, utána jövünk el, de valahogy az utolsó edzés után mindenkire rájött, hogy menjünk már, úgyhogy megbeszéltük, hogy majd mindenki ebédel otthon, 1-kor már a buszon ültünk, és 2 körül már haza is értünk.
Nagyon érdekes volt a klikkesedés jelensége. Az a három lány, akik a másik teremből voltak (illetve ketten onnan, a harmadik egy plusz egy fő), mindig együtt lógtak, és nem nagyon szerettek a többiekkel vegyülni. Az egyik lány, aki hozzánk jár, de nagyon ritkán, és a barátnőjével érkezett, értelemszerűen végig a barátnőjével volt, és ők sem vegyültek soha, nem is nagyon beszélgettek másokkal. Mi meg voltunk öten a mi termünkből, négyen egy házban laktunk, az ötödik lány a férjével egy külön házban, és mi meg mindig így lógtunk együtt, öten vagy hatan, attól függően, hogy a férj velünk tartott-e, illetve hogy az az edzőtársunk, aki megszívta, és tréningre kellett mennie Budapesten szombaton, éppen ott volt-e. Ebédelni mindenesetre ötösben mentünk, az akkor ott lévő négy lány meg a férj, és ugyanígy szaunáztunk. Mindkét este volt "buli", ami abból állt, hogy mi öten plusz a férj összegyűltünk a mi házikónkban, fröccsöztünk, aztán jött K. is a gyerek(ek)kel, beszélgettünk, poénkodtunk, zenét hallgattunk (senki sem akarta ezt, csak a nagyobbik fiú, neki viszont mindig teljesülnek a vágyai), szombat este activityztünk is. Felnőtteknek szóló Activityvel. Úgy nézett ki a dolog, hogy K. egymás után mutogatta a szavakat, nekünk meg ki kellett találni. Aztán volt pár olyan kör is, amikor sorban mindenkinek mutogatni kellett, azt nem annyira élveztem, bár az addigra bevitt három fröccs megfelelő mértékben oldotta a gátlásaimat ahhoz, hogy hajlandó legyek részt venni ebben. De szerencsére K. hamar elunta a játéknak ezt a formáját, és visszatért ahhoz, hogy ő mutogat, mi meg találgatunk, és ez így nekem mindenképpen sokkal kényelmesebb, élvezhetőbb és viccesebb is volt. Egy egész pakli kártyát elmutogatott, és megállapítottuk, hogy ez a játék pont olyan, mint a sima Activity: a szavak harmada érthető, másik harmada nem is létezik, harmadik harmadát meg csak simán nem ismeri hat felnőtt közül egy sem.
Több olyan dolgot is csináltam, amit sosem szoktam. Például voltam szaunában. 14 évesen fordult elő velem ilyesmi először és mindeddig utoljára, amikor is két perc után ki kellett jönnöm, mert nem kaptam levegőt. Akkor megfogadtam, hogy ezt soha többet. Most is mondtam a többieknek, amikor vették a bikinit, hogy én nem megyek, mert én ezt nem szeretem, de meggyőztek, hogy menjek, legfeljebb, ha megint nem bírom, megint kijövök, akkor sincs semmi. Úgyhogy mentem velük. Kibírtam a negyed órát, mert nem volt annyira forró, mint akkor egyszer, 12 éve, de azért már nagyon vártam, hogy ki lehessen jönni. Amikor kijöttünk, berohantunk a fedetlen, kb. 15 fokos medencébe. Annyira hideg volt, hogy úgy éreztük, mintha apró késekkel szurkálnának minket. Arra gondoltam közben, hogy bizonyára nem vagyok normális. Mondták a többiek, hogy negyed órát kellene ott elpancsikolni, aztán vissza kéne menni a szaunába további negyed órára. Én ekkor mondtam nekik, hogy inkább visszamegyek a házba, beállok a forró zuhany alá, és majd ha megérkeztek, elmegyünk vacsorázni. Így is tettem. Miközben a szakadó esőben, kb. 18 fokban, vizes bikiniben, mezítláb sétáltam keresztül a fél üdülőn a házunk felé, megint csak arra gondoltam, hogy bizonyára nem vagyok normális, meg arra is, hogy milyen csúnya lesz, amikor majd tüdőgyulladással fogok itthon feküdni, és nem lesz, aki ápoljon, mert egyedül élek. Amúgy már délután is volt egy ilyen köröm. Akkor K-val együtt mentünk a fedett termálmedencébe, majd valaki felvetette, hogy nagyon régen üldögélünk már ott, menjünk inkább be a kinti medencébe. Be is mentünk, akkor éreztem először a hétvége során, hogy bizonyára nem vagyok normális. Pedig én nem szoktam ilyen normálatlan dolgokat csinálni, de megfogadtam még az elején, hogy nem fogom kihúzni magam semmiből, amennyiben adott dolog nem sérti az erkölcsi érzékemet, hanem alkalmazkodni fogok a többiekhez. Ennek végül is ideje volt így 26 évesen.
De nemcsak a szaunázás meg a hideg időben, szakadó esőben, jéghideg vízben fürdőzés volt olyan, amit sosem szoktam. Ittam is. Mindkét este volt fehérbor meg rosé, és akkor fröccsöztünk. Kisfröccsöt ittunk. Én a magam részéről mindkét este négyet-négyet: kettőt fehérborból, kettőt roséból. Azt állapítottam meg, hogy ezt az állapotot, amibe a négy fröccstől kerültem, sima fáradtsággal is el tudom érni, ráadásul annyira nem is kellemes, hogy gyakran akarjam átélni. Meg nem is finom a pia továbbra sem. Szóval továbbra sem fogok inni, de azt el tudom képzelni, hogy társaságban hajlandó legyek ilyesmire.
Nagyon jól éreztem magam, örülök, hogy elmentem a táborba. Nagy szerencse, hogy még azelőtt be kellett fizetni, hogy kiderült volna, nem kapok idén csoportot, különben lehet, hogy kihagytam volna ezt a hétvégét. Biztató, hogy azzal váltunk el K-tól, hogy tavasszal folyt. köv. Nagyon jó lenne, ha ebből hagyomány lenne, és mindig mennénk tavasszal is, ősszel is. Szépen ki tudna ez épülni, egy-két éven belül már nem ilyen kevesen nyomnánk, és K. is tudna annyit kérni, hogy nekünk nem lenne drága, ő meg keresne rajta. Most nem keresett egy fityinget sem, csak a szállásdíjat szedte be tőlünk, egy petákkal sem többet. Részben ezért, részben meg mert szeretjük, csináltattunk neki egy pólót, aminek az elején ez a kép van, a hátulján meg egy felirat, hogy The Best Trainer, alatta a neve, az alatt meg ötünk neve, ráadásul térben úgy elhelyezve, ahogy a teremben szoktunk állni az órán. K. örült, kicsit talán meg is hatódott. A felesége meg a gyerekei csokit kaptak, ők is örültek.
A banánevő süni (szegény sokkot kapott, amikor a nagyobbik kisfiú megfogta, szerintem az is lehet, hogy nem élte túl az esetet, de azért nagyon remélem, hogy összeszedte magát).
"Engedj be, ajtó!" A kisebbik kisfiú annyira kicsi, hogy nem érzékeli a lépteit az ajtó, ezért nem nyílik ki :) Ezt a gyereket egyébként meg kell zabálni, annyira édes.
Rertró hamburger. Emberes adag. És nagyon finom!
A Duna, amikor nem árad. (Ezen a részen voltam homokzsákot pakolni, pont az üdülővel szemben nyíló utcában. Ha nem a saját szememmel láttam volna, meddig ért a víz, nehezen hinném el, hogy annyira kilépett a medréből a folyó.)
Még egy kis Duna. Meg rengeteg kacsa. Ők is sziesztáztak.
A csapat egy része. Bizony, szörnyű nagy meleg volt.
Szép bor.
Ez valami tündéri: reggelinél ébredezik a kicsi :)
Jéghideg medence
Termálmedence
Egyik szoba
Másik szoba. Bárpulttal, bizony. A buli mindkét este itt volt.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése