Amikor a tanulóvezetőnek még van mit tanulnia

Éppen az egyik órámról a másikra tartottam, amikor igen érdekes dolog történt velem. Busszal szoktunk menni egy darabon én meg az egyik órai tanítványom, aztán átszállunk a villamosra, ami a tanítványt leteszi Újbuda-Központnál, engem meg a Moszkván.

Most is éppen erre készültünk. Már beért a megállóba a villamos, de nekünk pirosunk volt, pedig pont az a villamos volt a három lehetséges közül, ami elmegy a Moszkvára. Egyszer csak érkezett egy tanulóvezető, aki lassított a zebra előtt, majd villogott kettőt. Mi intettünk neki, hogy köszönjük, gondoltuk, látta, hogy bent áll a villamos, és ilyen kis cuki (egy lány volt amúgy), vagy már neki piros van, csak még nekünk is, és jelzi, hogy elindulhatunk. Én le is léptem a járdáról, és eléggé meglepett, hogy erre a lány gyorsított. Elég necces volt a helyzet, de azért vissza tudtam ugrani a járdára. A tanítványom elkerekedett szemekkel nézett rám, mondta, milyen poén már, biztos azt jelenti a lánynál a villogás, hogy "lépj le, hadd üsselek el!" Utóbb rájöttem, hogy valószínűleg a hátunk mögött be vagy ki akart fordulni egy másik autó, és a lány neki villogott, hogy mehet.

Remélem, az oktatóval megbeszélték a szituációt, és leszokik arról, hogy ennyire félreérthetően viselkedjen, mert ez konkrétan veszélyes így.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai