That awkward moment

Amikor az egyik szomszédom, aki gyerekkora óta a házban él, és nekem gyerekkorom óta idős néninek tűnik, és valahol 60-70 között járhat, talán 70-hez közelebb, Eta néninek szólítja, csókolomozza és magázza a másik szomszédomat, aki szintén gyerekkora óta a házban él, és szintén idős néninek tűnik nekem gyerekkorom óta.

(Kiegészítés: Ez a néni láthatólag nem túl szívesen diskurál Eta nénivel, mert Eta néni nagyon hangosan beszél, mindent elmond négyszer-ötször gyors egymásutánban, és mindent jobban tud. Nekem például most elmondta, hogy én négyéves voltam, amikor innen elköltöztünk, én gyanútlanul kijavítottam, hogy hét vagy nyolc voltam már, mire megismételte, hogy igenis négyéves voltam, mert ő emlékszik rá. Szerencsére ma mosolygós/szedált vagyok, ezért ráhagytam. Van valós jelentősége annak, hogy négy- vagy hétéves voltam, amikor Erzsébetre költöztünk? Ugye, hogy nincs? Akkor meg nem tökmindegy? Mondjuk arra is rá akart beszélni, hogy férjnél vagyok, de azért ott neki is gyanús volt, hogy talán én jobban tudom, igen-e vagy sem, és pár perc győzködés után már azt mondta, nem érti, neki valaki azt mondta, hogy én férjnél vagyok, de sebaj, egyszer én is sorra kerülök, mindenkiért eljön "a király fehér lovon." Reméljük, igaza van. Még ahhoz sem ragaszkodom, hogy király legyen. A fehér lóhoz sem.)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai