Sziget -1. nap: Cipő emlékkoncert

Én annyira műveletlen vagyok hazai zenében, hogy amíg meg nem halt, nem tudtam, kicsoda Cipő. A Republicot azért ismertem, ne ijedjetek meg, sőt még dalokat is tudtam tőlük, de arról fogalmam sem volt, kik a tagok. Most is csak Cipőt tudom, teszem hozzá. Azért mentem el mégis, mert tudtam, hogy lesznek dalok, amiket ismerek, és mert nagyon jó ötletnek tartottam, hogy úgy búcsúznak el tőle a barátai és kollégái, hogy eléneklik a számait.

Végül is egyedül mentem. 7-kor kezdődött a koncert, én szerettem volna negyed 7-re odaérni, mert a hat évvel ezelőtti emlékeim alapján úgy gondoltam, fél és háromnegyed óra közötti sorállásra számíthatok. Végül 6:40-re értem csak oda, viszont 20 perc múlva már bent is voltam. 7 után 7 perccel találtam meg a Nagyszínpadot, akkor már megkezdődött a koncert, de talán az első számnál tarthattak, szóval sok mindenről azért nem maradtam le. Ekkor még elég sok hely volt viszonylag elöl és középen is, úgyhogy beálltam egy olyan lyukba, ahonnan a színpadot meg a kivetítőt is nagyszerűen láttam. Azért azt már tudom, hogy legközelebb még előrébb fogok menni, hogy még többet lássak, de így is tök jó volt.

Itt láthatók a fellépők, akik Cipő és a Republic dalait énekelték

Nagyon-nagyon jó volt, és csak néha jutott eszembe, hogy egyedül vagyok, és esetleg társasággal még jobb lehetne. Volt sok olyan szám, amit eddig nem ismertem, meg volt még több, amit igen, csak nem mindről tudtam, hogy amúgy Republic. A Repül a bálnánál a közönség közé dobtak két felfújható strandbálnát, ami szerintem nagyon jó ötlet volt, az elöl állók nagyon jól eljátszogattak vele. 

67-es út (ez az utolsó előtti szám volt, a koncert összes fellépője és a közönség együtt énekelte, nagyon hangulatos volt meg megható)

Kék és narancssárga (ezt adta elő a Magna Cum Laude)

Varázsolj a szívemmel (Mahó Andrea énekelte, gyönyörű volt)

Micimackó (ez volt a kedvenc pillanatom: a több ezer fős közönség együtt énekelte a számot - tinitől nyugdíjasig mindenki, nem láttam embert, aki ne énekelt volna, még én is énekeltem, pedig én nem szeretek)

Rengeteg olyan előadó jött, akit szeretek: ott volt Koncz Zsuzsa, Halász Judit, Bródy János, Mahó Andrea (aki nekem máig is Mary Poppins), a Hooligans... A United is jött, és én ismét elgondolkodtam azon, miért olyan nagy énekes ez a Barna, amikor konkrétan nem tud dallamot követni. Vagy tud, csak a téli Kávészünet-koncerten meg itt pont nem sikerült, és én csak ezen két alkalommal hallottam élőben. De a sztárságot még mindig nagyon érzi, szerencsére. Na meg ott volt a Magna Cum Laude, akik azóta érdekesek számomra, hogy bekerült közéjük az általános iskolai énektanárnőm fia, aki az általánosban eggyel fölöttem járt. Nagy érzés lehetett azért a Nagyszínpadon fellépni, örülök, hogy idáig jutott.

Voltak érdekes jelenetek a közönség soraiban is. Például a lány, aki a barátja nyakában ülve bulizott önfeledten, egészen addig, míg észre nem vette, hogy ő szerepel a kivetítőn, amikor is annyira zavarba jött, hogy a kezébe temette az arcát, és összegörnyedt, amire a közönség külön megtapsolta. Vagy ott volt a fiatal, már nem szomjas férj, aki egy pohár limonádéval meg két pohár sörrel a kezében eltévedt a közönség soraiban, nem tudott visszatalálni a feleségéhez és annak barátnőjéhez, úgyhogy megkért egy idős férfit, fogja egy kicsit a két sört, amíg ő telefonon megpróbálja kideríteni, hol az asszony - a környéken elég nagy derültséget okozott, de ő is nevetett saját magán. És volt szintén nem szomjas, viszont unintelligens, agresszív állat is, aki nem tudta elviselni, hogy elhaladt előtte két (szintén nem szomjas) srác, nekiállt velük üvöltözni, majd az egyikhez hozzávágta a keze ügyébe kerülő fél literes palackot, miközben a barátnője eredménytelenül próbálta csitítgatni, merthogy egyébként a világon semmi nem történt, csak elmentek előtte azok a fiúk.

A koncertet nagyon pontosan fejezték be: 11-re ígérték a végét, 11-kor is volt vége. Negyed 12 után kevéssel már kint is voltam, pedig 2007-es emlékeim alapján a kijutás is hosszabb procedúrának rémlett. Pont elértem a HÉV-et, aztán pont jött a villamos, úgyhogy éjfél előtt pont tíz perccel már itthon is voltam. Most meg úgy fel vagyok dobva, hogy negyed 2-kor itt pörgök meg Republicot hallgatok, pedig 10-kor már tanítanom kell. De ha egyszer csodajó volt! Nagyon szép, méltó búcsú volt, szerintem Cipő is örült volna neki, ha tudja.