Mesterségek Ünnepe
Ez a hosszú hétvége olyan hosszú, hogy még nethez sem jutok, bizony. Azért elkezdem feldolgozni az élményeket írásos formában, hátha egyszer a rengeteg történés végére érek.
Az volt az eredeti terv, hogy szombat reggel fél 6-kor felkelek, 6:50-kor felülök a vonatra, lemegyek Gárdonyba, megcsinálom a velencei tóúszás 3000 méteres távját, 11 körül visszavonatozom, majd anyuval megyünk a Mesterségek Ünnepére. Eleve 6-kor ébredtem csak fel, de akkor olyan hulla fáradtan, hogy fél óra mérlegelés után (közben reggeli, mosakodás) úgy döntöttem, nem megyek úszni, hanem visszafekszem, mert azt számoltam, hogy szombat reggel 6-tól hétfő este 6-ig folyamatos pörgés lesz, közte nagyon-nagyon kevés alvással, és ha ilyen fáradtan megyek neki, nem fogom bírni, hát még, ha jól kiúszom magam kezdésnek. Szóval visszafeküdtem, aludtam tízig, aztán fél 11 után elindultunk a Várba anyuval.
Szeretjük ezt a programot, minden évben voltunk, amióta elkezdődött, igaz, az első alkalommal, 1986-ban én még belülről szemléltem az eseményeket. Szóval a Mesterségek Ünnepe amolyan anya-lánya tradíció nálunk. Minden évben ugyanolyan már egy ideje, de idén azért láttam új standokat is. Jó volt a hangulat, érdekesek voltak az áruk, és persze idén is találtunk vásárfiát :) Meg ettünk kenyérlángost és mézes puszedlit, lassan ez is hagyománnyá válik. Régen minden évben gyrost ettem, de ma már azt nem árulnak ott, viszont itthon egy sarkon belül három gyrosos is van, úgyhogy már nem is kívánom, annyit ettem az elmúlt öt évben.
Jól éreztük magunkat, idén is érdemes volt felmenni.
Az volt az eredeti terv, hogy szombat reggel fél 6-kor felkelek, 6:50-kor felülök a vonatra, lemegyek Gárdonyba, megcsinálom a velencei tóúszás 3000 méteres távját, 11 körül visszavonatozom, majd anyuval megyünk a Mesterségek Ünnepére. Eleve 6-kor ébredtem csak fel, de akkor olyan hulla fáradtan, hogy fél óra mérlegelés után (közben reggeli, mosakodás) úgy döntöttem, nem megyek úszni, hanem visszafekszem, mert azt számoltam, hogy szombat reggel 6-tól hétfő este 6-ig folyamatos pörgés lesz, közte nagyon-nagyon kevés alvással, és ha ilyen fáradtan megyek neki, nem fogom bírni, hát még, ha jól kiúszom magam kezdésnek. Szóval visszafeküdtem, aludtam tízig, aztán fél 11 után elindultunk a Várba anyuval.
Szeretjük ezt a programot, minden évben voltunk, amióta elkezdődött, igaz, az első alkalommal, 1986-ban én még belülről szemléltem az eseményeket. Szóval a Mesterségek Ünnepe amolyan anya-lánya tradíció nálunk. Minden évben ugyanolyan már egy ideje, de idén azért láttam új standokat is. Jó volt a hangulat, érdekesek voltak az áruk, és persze idén is találtunk vásárfiát :) Meg ettünk kenyérlángost és mézes puszedlit, lassan ez is hagyománnyá válik. Régen minden évben gyrost ettem, de ma már azt nem árulnak ott, viszont itthon egy sarkon belül három gyrosos is van, úgyhogy már nem is kívánom, annyit ettem az elmúlt öt évben.
Jól éreztük magunkat, idén is érdemes volt felmenni.
Minden évben van díszvendég, idén Kirgizisztán
Azok a lámpák...
És azok a táblák...
Ezek meg a vásárfiák: hűtőmágnes (nyilván), szatyor és könyv (100 Ft-ért)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése