Megjöttem

Az elmúlt héten időzített posztokat olvastatok, hogy ne legyen üresség, amíg nem vagyok itthon. Merthogy fogtuk magunkat az unokaöcsémmel, Danival, és elrepültünk Londonba. Na jó, azért ennél több szervezés előzte meg a nagy kalandot, de a lényeg, hogy láttuk Londont és Dovert, és nagyon-nagyon jól éreztük magunkat. Lesznek bejegyzések is minden napról, de még nem tudom, mikor, ahogy azt sem, mennyi szöveg és mennyi kép lesz bennük. Annyi az élmény és a hatás, hogy nem lehet leírni mindet, és több, mint ezer fényképet készítettünk, amiből ugyan a Facebookra kiválogattam 93 darabot, de nem tudom, hogy ha szöveget írok, ugyanazok a szöveg mellé is jók lesznek-e, vagy újra kell válogatni mindent, vagy csak egy részét, vagy mi lesz. De majd menet közben kialakul. Mivel munkám még egy darabig nem lesz*, úgy néz ki, ráérek ezzel szötymörögni.

Kiegészítés néhány órával később: Írom az első napot, és úgy néz ki, sok lesz a kép is meg a szöveg is. Hátha lesz, aki átrágja magát rajta. Ha meg nem, akkor majd én, amikor hiányzik majd Anglia, ahogy azt a többi nyaralós poszttal is tenni szoktam :) Az lesz a módszer, hogy szép lassacskán megírom mind a hat napot, elteszem piszkozatnak, és majd egyszerre kiteszem őket, hogy ne kerüljön közéjük más bejegyzés.

Kicsit üres most itthon lenni, de az elmúlt hét élményeiből töltekezem, és nézegetem a képeimet, és örülök, nagyon-nagyon örülök, hogy két álmomat is valóra váltottam, mert nagyon régen vágytam Londonba, és körülbelül két éve nagyon erősen vágytam Doverbe is.

Kiegészítés néhány órával később: Azért az is pont jól jött ki, hogy még nyár elején vettem egy kupont csokis masszázsra, és amikor két hete telefonáltam a helyre, pont ma reggel 10-re tudtak időpontot adni. Így aztán az itthoni létbe visszarázódást mindjárt egy kellemes masszázzsal kezdtem, és nem kizárt, hogy vissza fogok járni. Itt van a szalon két sarokra, tehát nem kell utazni, és nagyon jól legyúrt a nő. Meg nagyon kedves is volt, és hajlandó lett volna csevegni, csak én masszázs közben főleg aludni szoktam, akkor is, amikor fáj, ez ilyen furcsaság nálam. (A masszázs akkor jó, ha fáj. Ez is ilyen furcsaság nálam.) Ja, és lélekmelengető volt, amikor mondta a nő, hogy látja a lábamon, hogy sportolok, majd később azt is mondta, hogy szép vagyok, semmi sem túl sok rajtam, minden a helyén van, béküljek ki magammal. Nem értek vele egyet, megint úgy látom, hogy híztam, és ettől szomorú vagyok, de nagyon jólesett, hogy ezt mondta, akkor is, ha esetleg csak marketingfogás akart ez lenni.


*Megvolt az iskolában a csoportosztás, és én nem kaptam semmit. Kevés a diák, főként a főállásúak viszik el a munkát, az óraadóknak így járás van idén. Nem örülök, de megoldom, ebben biztos vagyok. Az én életemben minden úgy alakul, hogy nekem jó legyen, mint tudjuk. És különben is, még az Angliából rendelt nyakláncom is ideért. Tudjátok, amin ez olvasható: "Always be yourself... Unless you can be a unicorn... then always be a unicorn."

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai