Balázs Ágnes: Andersen, avagy a mesék meséje

Két éve láttam a darabot a Magyar Színházban, és nagyon szerettem. Nem sokkal később megvettem a könyvet is, és nagyon vártam, hogy egyszer végre sorra kerüljön. Ennek most jött el az ideje.

Csalódás volt. Nem nagyon keserű, de azért csalódás. Nem kötött le. Nem érdekelt. Nem volt izgalmas. Lassan csordogált a történet. Pedig a színdarab ebből a könyvből készült, és a színdarabon izgultam. Furcsa. Gerda persze itt is aranyos és okos, Andersen itt is érdekes, elvont művészlélek, Lina kisasszony itt is "aranyásó", a bábok itt is kedvesek és helyesek, helyenként egészen viccesek is. A történet ugyanúgy érdekes, ha belegondolunk, hogy akár így is történhetett volna a valóságban is. A végkifejlet más, mint a színházban, kevésbé tragikus, kevésbé megható.

Sajnos sokat levont a regény értékéből a fent említetteken kívül az is, hogy a könyv hemzseg a hibáktól. Minden oldalra jut több elválasztási és vesszőhiba is, ami engem rettenetesen zavar. Nem tudom, lehet, hogy nyelvtannáci vagyok, de egyszerűen elfogadhatatlan számomra, ha egy könyv, pláne egy gyerekkönyv ennyire tele van hibákkal. Erre nyugodtan lehetett volna figyelni.

Összességében három és fél csillagot kapott a könyv, és azt javaslom, hogy akit érdekel a történet, menjen el a színházba, jobban jár.