Minden relatív. Tényleg.

Amikor tegnap a volt edzőtárssal találkoztam, a Kálvintól sétáltunk fel a hegyre, szóval azért egy jó húsz percet úton voltunk. Közben akárhány pasi jött szembe velünk, őt mind megbámulta, én fel sem tűntem egynek sem. Ez mondjuk nem meglepő, mert az a lány tényleg gyönyörű. Az arca is nagyon szép, a haja is, az alakja is.

Aztán amikor bementem este vásárolni a közeli CBA-ba, valahogy beállt az útba egy pasi, mert beszélgetett a vele lévő másik pasival, én meg ki akartam kerülni, mondtam neki, elnézést, mire elakadt a szava, jól megnézett, és a következőt reagálta: "Csókolom a kezét!" És akkor mosolyogtam, és arra gondoltam, hogy ha azzal a lánnyal jöttem volna be, jó eséllyel fel se tűnt volna ennek a pasinak, hogy ott vagyok. Ez is milyen érdekes.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai