A varjak

már nemcsak a parton támadják a kutyákat, hanem a városban is. A Bakátson hárman estek neki egyszerre a kutyának, aki először szeretett volna leállni balhézni, de mondtam neki, hogy menjen tovább, és ignorálja az idiótákat, de azok nem értettek a szép szóból, és már akkor is bele-belecsíptek a kutyába, amikor az menekült, sőt az én hajamba is belekapott az egyik. Gyakorlatilag végigkergettek minket a tér hosszabb oldalán, és úgy sikerült csak lekoptatni őket, hogy közéjük vágtam az esernyőmet.

A tanulság az, hogy ezek a varjak súlyosan elszemtelenedtek, és hogy nem jó nekik akkor kezdeni velem, amikor ennyire a béka feneke alatt van a hangulatom. Kis hülyék.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai