Szép szombat
Tegnap este 9-re állítottam az órámat, mert kicsit azért bíztam benne, hogy menni fog a 11 óra alvás. Egészen pontosan úgy ébresztem magam, hogy eldöntöm, mikor akarok kelni, 20 perccel korábbra beállítom a telefonom óráját, majd a tulajdonképpeni időpontra beállítom figyelmeztetésre a naptár funkciót. Így kétszer is nyomhatok szundit, mielőtt tényleg fel kéne kelni, ráadásul a naptárba beleírhatok dolgokat, amiknek tudatában akarok lenni már ébredéskor is. Tegnap a következőt írtam bele 9-re: "Úszás?", gondolván, nem kényszerítem magam semmire, majd meglátom, lesz-e kedvem.
3/4 8-kor végleg felébredtem, mint már mondtam, negyed 9-ig üldögéltem, próbáltam magamhoz térni, aztán nekiálltam készülődni. Amikor 9-kor figyelmeztetett a naptár, éppen kiléptem az ajtón: indultam úszni. Amint leértem az utcára, rájöttem, mit hagytam itthon a gondos tervezés ellenére. Nyilván a papucsot. Először úgy gondoltam, nem izgulok hülyeségeken, majd kibírom, hogy most az egyszer mezítláb kell flangálnom az uszoda területén. Aztán ebbe belegondoltam, és kissé összeborzadtam. Nedves, sáros, koszos, és semmi szükségem lábgombára. Abban biztos voltam, hogy nem fogok a bazi nehéz edzőtáskámmal visszamászni három emeletet, úgyhogy tettem egy próbát, hátha nyitva van a közeli 100 forintos bolt, és hátha árulnak benne valami gagyi papucsot ötszázért. Hát, nem volt nyitva, minden 10-kor nyit. Ekkor azzal nyugtattam meg magam, hogy nem baj, minden uszodában van bolt, ahol az úszáshoz szükséges dolgokat meg lehet venni, majd akkor ott veszek papucsot. Igen ám, de az ilyen helyeken minden másfélszer annyiba kerül, mint egy sima boltban. Nem tudom, mi indított rá, de ezek után bementem a Corvinba, ahol is azt láttam, hogy a sok bezárt bolt között már nyitva van a Deichmann. Nem szeretem, mert gagyi cipőket árulnak, de egyrészt a szükség törvényt bont, másrészt meg úszópapucsból teljesen jó a gagyi is. Így aztán sikerült vennem egyet, ami még nem is tűnik annyira nagyon gáznak. Én úgy örültem!
Ilyen kalandok után szakadó esőben érkeztem meg az uszodába. Nagyon-nagyon régen voltam ott utoljára, erős a gyanúm, hogy tavaly csak egyszer mentem, de az sem kizárt, hogy egyszer sem. Átöltöztem, aztán zuhanyzás előtt tükörbe néztem, és megállapítottam, hogy most pont úgy nézek ki az úszódresszemben, ahogy ki akartam nézni, amikor megvettem, és akkor ez egészen feldobott. Bepakoltam a fülembe a füldugót, mert ha víz megy bele, akkor hiába ütögetem ki belőle, begyullad, és az nagyon fájdalmas. Megnéztem, mennyi az idő, hogy majd a végén lássam, egy-két év kihagyás utáni első alkalommal hány perc alatt megy az 1 km, ami 30 hossz. Megint az volt, mint minden évben az első pár alkalommal: az első 5 hossz simán ment, aztán a következő kettőbe belehaltam, aztán a tizenötödikig iszonyúan szenvedtem, aztán onnantól a harmincadikig egy szempillantás alatt eljutottam. Azt mindig cikinek éreztem magamra nézve, hogy csak mellúszásban úszom, többnyire ráadásul vízből kitartott fejjel, mintha nem ment volna nekem ez olyan jól gyerekkoromban, hogy még versenyzőnek is javasolt az oktatóm. Ezért aztán szépen beleraktam a fejemet a vízbe, mondván, úgysem tud bedugulni a fülem, mert már benne van a füldugó, a szemem meg majd nem nyitom ki, csak néha, hogy lássam, tartom-e még az irányt, és akkor nem fogok a végén úgy kinézni, mint egy nyuszi. Még a távom elején megpróbáltam a gyorsúszást is, hiszen gyerekkoromban az volt a kedvencem, és abban voltam a legjobb. Szégyenszemre fél hosszt tudtam csak megtenni vele. Ezen majd dolgozni kell, mert ez tényleg iszonyú ciki. De az legalább a fél hosszból is kiderült, hogy a technikája még mindig megy, csak már kényelmetlen.
Végül is kb. 25 perc alatt tettem meg a 30 hosszt, ami nem is annyira rossz. Utána szépen, kényelmesen lezuhanyoztam, felöltöztem, összeraktam magam, aztán elindultam hazafelé. Nem esett annyira jól, hogy az uszodától jó hosszú emelkedőn keresztül lehet eljutni a buszhoz, de azért kibírtam. Nagyon jó volt ez az úszás, meglátjuk, mennyire rendszeresen tudok majd menni. Azért heti kettő nem lenne rossz. Amúgy meg reklámozom kicsit az uszodánkat, ha már itt tartunk. Igaz, én a IX. kerületben lakom, de a XX. is az otthonom, ezért az ottani uszodát is kicsit magaménak érzem: http://www.esmtkuszoda-pesterzsebet.hu/ Nagyon szép, kulturált, mondjuk wellness most egy ideig nincs, de majd megint lesz. Karszalagot kap az ember belépéskor, onnantól kezdve a karszalagon található vonalkód nyitja a szekrényt meg az ajtókat, külön öltözőfülkék vannak, szóval nem kell mások előtt vetkőzni-öltözni, van egy csomó zuhanyzó, minden tiszta és tágas, szóval járjatok ide ti is :)
Úszás után megengedtem magamnak egy habos kakaót meg egy kakaós csigát. Mozgás után általában nem vagyok már éhes, és már csak vizet iszom, de ez csak azért van, mert este szoktam sportolni. Most majd kiugrott a gyomrom, annyira nagyon kellett ennem valamit. Azzal győztem meg magam, hogy ezt a kakaót és kakaós csigát akkor is megenném, ha nem mentem volna úszni, tehát akkor úszás után miért ne. És olyan jó volt! És nemcsak a kakaó meg a kakaós csiga volt jó, hanem... Na de ezt megtartom magamnak :)
És most fordítani fogok. A könyvemet. Végre! Tökéletes szombat lesz ez így ♥
3/4 8-kor végleg felébredtem, mint már mondtam, negyed 9-ig üldögéltem, próbáltam magamhoz térni, aztán nekiálltam készülődni. Amikor 9-kor figyelmeztetett a naptár, éppen kiléptem az ajtón: indultam úszni. Amint leértem az utcára, rájöttem, mit hagytam itthon a gondos tervezés ellenére. Nyilván a papucsot. Először úgy gondoltam, nem izgulok hülyeségeken, majd kibírom, hogy most az egyszer mezítláb kell flangálnom az uszoda területén. Aztán ebbe belegondoltam, és kissé összeborzadtam. Nedves, sáros, koszos, és semmi szükségem lábgombára. Abban biztos voltam, hogy nem fogok a bazi nehéz edzőtáskámmal visszamászni három emeletet, úgyhogy tettem egy próbát, hátha nyitva van a közeli 100 forintos bolt, és hátha árulnak benne valami gagyi papucsot ötszázért. Hát, nem volt nyitva, minden 10-kor nyit. Ekkor azzal nyugtattam meg magam, hogy nem baj, minden uszodában van bolt, ahol az úszáshoz szükséges dolgokat meg lehet venni, majd akkor ott veszek papucsot. Igen ám, de az ilyen helyeken minden másfélszer annyiba kerül, mint egy sima boltban. Nem tudom, mi indított rá, de ezek után bementem a Corvinba, ahol is azt láttam, hogy a sok bezárt bolt között már nyitva van a Deichmann. Nem szeretem, mert gagyi cipőket árulnak, de egyrészt a szükség törvényt bont, másrészt meg úszópapucsból teljesen jó a gagyi is. Így aztán sikerült vennem egyet, ami még nem is tűnik annyira nagyon gáznak. Én úgy örültem!
Ilyen kalandok után szakadó esőben érkeztem meg az uszodába. Nagyon-nagyon régen voltam ott utoljára, erős a gyanúm, hogy tavaly csak egyszer mentem, de az sem kizárt, hogy egyszer sem. Átöltöztem, aztán zuhanyzás előtt tükörbe néztem, és megállapítottam, hogy most pont úgy nézek ki az úszódresszemben, ahogy ki akartam nézni, amikor megvettem, és akkor ez egészen feldobott. Bepakoltam a fülembe a füldugót, mert ha víz megy bele, akkor hiába ütögetem ki belőle, begyullad, és az nagyon fájdalmas. Megnéztem, mennyi az idő, hogy majd a végén lássam, egy-két év kihagyás utáni első alkalommal hány perc alatt megy az 1 km, ami 30 hossz. Megint az volt, mint minden évben az első pár alkalommal: az első 5 hossz simán ment, aztán a következő kettőbe belehaltam, aztán a tizenötödikig iszonyúan szenvedtem, aztán onnantól a harmincadikig egy szempillantás alatt eljutottam. Azt mindig cikinek éreztem magamra nézve, hogy csak mellúszásban úszom, többnyire ráadásul vízből kitartott fejjel, mintha nem ment volna nekem ez olyan jól gyerekkoromban, hogy még versenyzőnek is javasolt az oktatóm. Ezért aztán szépen beleraktam a fejemet a vízbe, mondván, úgysem tud bedugulni a fülem, mert már benne van a füldugó, a szemem meg majd nem nyitom ki, csak néha, hogy lássam, tartom-e még az irányt, és akkor nem fogok a végén úgy kinézni, mint egy nyuszi. Még a távom elején megpróbáltam a gyorsúszást is, hiszen gyerekkoromban az volt a kedvencem, és abban voltam a legjobb. Szégyenszemre fél hosszt tudtam csak megtenni vele. Ezen majd dolgozni kell, mert ez tényleg iszonyú ciki. De az legalább a fél hosszból is kiderült, hogy a technikája még mindig megy, csak már kényelmetlen.
Végül is kb. 25 perc alatt tettem meg a 30 hosszt, ami nem is annyira rossz. Utána szépen, kényelmesen lezuhanyoztam, felöltöztem, összeraktam magam, aztán elindultam hazafelé. Nem esett annyira jól, hogy az uszodától jó hosszú emelkedőn keresztül lehet eljutni a buszhoz, de azért kibírtam. Nagyon jó volt ez az úszás, meglátjuk, mennyire rendszeresen tudok majd menni. Azért heti kettő nem lenne rossz. Amúgy meg reklámozom kicsit az uszodánkat, ha már itt tartunk. Igaz, én a IX. kerületben lakom, de a XX. is az otthonom, ezért az ottani uszodát is kicsit magaménak érzem: http://www.esmtkuszoda-pesterzsebet.hu/ Nagyon szép, kulturált, mondjuk wellness most egy ideig nincs, de majd megint lesz. Karszalagot kap az ember belépéskor, onnantól kezdve a karszalagon található vonalkód nyitja a szekrényt meg az ajtókat, külön öltözőfülkék vannak, szóval nem kell mások előtt vetkőzni-öltözni, van egy csomó zuhanyzó, minden tiszta és tágas, szóval járjatok ide ti is :)
Úszás után megengedtem magamnak egy habos kakaót meg egy kakaós csigát. Mozgás után általában nem vagyok már éhes, és már csak vizet iszom, de ez csak azért van, mert este szoktam sportolni. Most majd kiugrott a gyomrom, annyira nagyon kellett ennem valamit. Azzal győztem meg magam, hogy ezt a kakaót és kakaós csigát akkor is megenném, ha nem mentem volna úszni, tehát akkor úszás után miért ne. És olyan jó volt! És nemcsak a kakaó meg a kakaós csiga volt jó, hanem... Na de ezt megtartom magamnak :)
És most fordítani fogok. A könyvemet. Végre! Tökéletes szombat lesz ez így ♥
Megjegyzések
Megjegyzés küldése