Masszív nosztalgia

A fő e-mail fiókomban évek óta az volt a helyzet, hogy alapállásban 7 új üzenetet jelzett. Ezek voltak azok az üzenetek, amiket akkor fontosnak éreztem, amikor érkeztek, és meg akartam őket tartani későbbre, hogy könnyen vissza tudjam keresni őket. Igen ám, csakhogy a fiókban található leveleket nem lehet úgy rendezni, hogy az újak legyenek elöl. Most már egyébként tudom, hogy pont erre való a csillagozás, de amikor ezt a módszert használtam, még nem tudtam, hogy van tutibb mód. Mindenesetre nagyjából mostanra elégeltem ezt meg, ezért nekiálltam szépen pörgetni a bejövő fiókomat, megkeresni az érintett e-maileket, és kitörölni őket. És hát milyen élmény volt végiglapozni az összes bejövő üzenetemet! Megtudtam például, hogy 2004 elején, nem egészen 17 évesen nyitottam ezt a fiókot, aztán végigkövethettem a Livivel és a Blankával való barátságom kialakulását, és csomó-csomó olyan ember is felszínre került, aki már régen, nagyon régen eltűnt az életemből. Egyiküké a fiókban található második e-mail, amiben a megszólítás "kicsi Luca", amin nagyon mosolyogtam. Az üzenetben található egy ígéret, hogy majd jelentkezik, és tartjuk a kapcsolatot. Nem jelentkezett soha többet. Eljátszottam a gondolattal, hogy írok neki, mi van vele, hol tart az élete, de azt hiszem, ez tolakodás lenne. Pedig tényleg érdekelne. 2003/2004-ben együtt jártunk angol nyelvvizsga-előkészítő tanfolyamra a British Councilba, és mindig együtt sétáltunk fel óra után az Oktogonig, sőt szerintem még a kék metrón is együtt utaztunk egy darabon. Mennyire a szívembe zártam akkor azt a srácot! Egy nagyon kedves, nagyon értelmes ember volt, akivel mindenki nagyon jókat tudott beszélgetni, úgyhogy rajta mindig sokan csüngtünk az órák szünetében :)

És a rengeteg-rengeteg egyetemi kurzusmail... És a táncórák, amikre jártam... És az azóta megszakadt barátságok... De szép is ez :)