Lustálkodás helyett

Tegnap este végül tényleg a torna mellett döntöttem. Jillian Michaels 30 Day Shredjét szedtem elő, és mindjárt a kettes szinttel nyitottam, gondoltam, az elmúlt több, mint egy év heti kétszer 120 perces edzése csak adott annyi állóképességet, hogy végig tudjam csinálni helyből. És tényleg. Nem mondom, hogy nem kapkodtam levegő után a vége felé, azt sem, hogy nem izzadtam, mint a ló, és azt sem, hogy nem fáradtam el, mert de. Viszont tisztán emlékszem, hogy amikor a második kör súlyzózásánál azt mondja a nő, hogy "Hang in there, guys", akkor én már teljesen készen szoktam lenni, és az életemért küzdök, és most attól nagyon messze voltam. Úgyhogy a végén elégedetten állapítottam meg, hogy J.M. még mindig nagyon kemény, de most már én is keményebb vagyok, mint amikor legutóbb csináltam ezt a tornát.

Megjegyzések

  1. :)) én is "vele" szoktam edzeni itthon. a 2. szintet utáltam, valahogy sok benne a monoton gyakorlat nekem (főleg a súlyzós guggolás, brr), úgyhogy a 3. szintet csinálom akkor is, ha közben kicsit belerokkanok :)

    VálaszTörlés
  2. Nahát, kicsi a világ :) Majd kipróbálom megint a 3. szintet is. Abból arra emlékszem, hogy durvának találtam a súlyzón támaszkodós planket, és nem volt a kedvencem a súlyzóval bokszolás sem, viszont ez utóbbit K-nál heti kétszer csinálom, úgyhogy biztosan nem lenne már olyan nagy ügy.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai