Gyenge kezdés után...

- Miután már nem tudtam mit kitalálni a kifárasztásomra, negyed 6 körül visszafeküdtem aludni.
- Persze nem sikerült elaludni.
- Azért amikor csörgött az órám 8 után kevéssel, álomból ébredtem, de szerintem nem sokkal korábban alhattam el, max. fél-egy órám lehetett.
- A félkóma egész napra megmaradt, úgy néztem ki, mint akivel valami szörnyű hírt közöltek, teljesen felpüffedt, szétesett az arcom, mintha nem is én lennék, borzasztó, na.
- Az óráimat azért valahogy levezényeltem, de valami kínszenvedés volt, alig vártam, hogy a véget érjen a nap.
- Kutyát sétáltatni teljes puccban mentem, mert attól tartottam, hogy ha átöltözöm, amihez le kell ülnöm jelen állapotomban, akkor ma már nem állok fel. Érdekesen néztek rám a parton, az biztos. Nem mindennap látnak szövetnadrágos és magas sarkú cipős kutyasétáltatót.
- Most abban bízom, hogy miután annyira kikészültem ma, amennyire, esetleg tudok majd rendesen aludni végre egyszer. Abba nem akarok belegondolni, hogy esetleg ma sem. Még egy ilyen napot nem bírok ki, de tényleg.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai