Teljesen zaklatott vagyok, de ez most jó zaklatottság, ha van olyan egyáltalán. Hangulathoz illő zenék és szövegek következnek, elnézést.

Ezt én nem ismerem eredeti változatában, de így tök jó.


Ez kissé melankolikus, de nem baj, én a szövegén mosolygok, és aki ismeri a történetet, az is mosolyog, remélem :) Kiemelném, hogy "MIKOR van, hogy nem félsz már?"

(Felmerül a kérdés, miért nem hallgatok én több magyar számot.)

És kedves eső, légyszi, ne essél, csak majd este, mondjuk 8 körül, mert nagyon szeretnék futni, hátha attól megnyugodnék! Köszi! Addig is fordítok.

Ja, meg egy bónusz, amivel apu ismertette meg a családot, és semmi aktualitása, de akkor nem örökítettem meg, pedig jó, és most a magyar dalokról eszembe jutott, úgyhogy íme:


Megjegyzések

  1. Hűha. Nekem a legjobban a feleségdal jött be. "A szerelmünk egy nagy hókotró." :-)
    Ezek a témában néha oda nem illő rímek haláliak.

    VálaszTörlés
  2. Igen, szerintem is az a legszebb :) Olyan kis őszinte :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai