kezdődik itthon, aztán visszamegyek dolgozni, és feltehetőleg soha többet nem leszek már GYES-en. Ez némi szomorúsággal tölt el, meg rám is ijeszt, hogy az itthoni dolgokat most kell elrendezni, később talán már nem lesz időm munka mellett. Tomival úgy gondoltuk, két vagy három gyerekünk lesz. Ő viccesen szokta mondani, megnézzük, milyen a kettő, és, ha nagyon rosszak, akkor nem vállalunk harmadikat. Én gyerekkorom óta éreztem, hogy két lányom lesz, de lehetett volna szó harmadikról. Nem rosszak egyáltalán a hölgyek, de, ahogy mondani szoktam nekik, el lehet itt fáradni elég alaposan minden nap. Hiszti hiszti hátán, minden azonnal kell, a késleltetés gyakorlás alatt áll. Aztán vannak a remek ötletek, pl. ma, amikor fél kiló liszttel sikerült beteríteni a fél nappalit - oké, felsöpört utána a főkolompos, de engem eléggé lefárasztott a látvány, már csak azért is, mert sokszor elmondtam már, hogy nem főzhetnek játékból igazi hozzávalókkal az igazi fazékban. Szórakoztatás plusz házimunka,
Én a múltkor lángost sütöttem, ami olyan sok lett, hogy egy hétig ehettem volna, de a 3. nap után már rá sem bírtam nézni. :-)
VálaszTörlésNem tudom Te hogy bírod. Bár lehet, hogy nálam az volt a baj, hogy azt ettem reggelire, ebédre, vacsorára...
Az lehet :) Én csak ebédre, mindig csak egy tányérral. Igyekszem olyanokat főzni, amiket nagyon-nagyon szeretek, és akkor öröm, hogy 4-5 napig is ehetem. Gyerekkoromban sokszor voltam szomorú, hogy mondjuk a rakott krumpli vagy a rakott zöldbab csak egy étkezésre volt elég, és aztán hetekig-hónapokig nem került újra terítékre. Így legalább ki tudom élvezni rendesen mindegyik kaját :)
VálaszTörlés