A fogyásról
Ez ilyen önbizalom-növelő és testképjavító bejegyzés magamnak, hátha egyszer majd lesz valami hatása is.
1. Van egy farmerszoknyám, amit jó 7-8 éve vettem, sosem volt igazán jó rám, csak nagyon tetszett, de azóta is minden tavasszal felpróbálom, és sosem tudom gond nélkül felvenni, és ha felküzdöm, szorít, mint állat. Na, ez a szoknya a héten csak úgy feljött rám az aktuális szoknyapróbán, és kényelmes volt.
2. Van egy fekete nadrágom, amit a 2007-es fogyásom után szűkíttettem, aztán minden bajom volt tőle, ha fel kellett venni, amikor visszajött az a 10 kg. Most kb. három-négy hónap után megint felpróbáltam, és konkrétan egy kicsit bő.
3. Az edzésen most már többen mondták, hogy fogytam, az egyik lány a következő szavakkal: "Azt figyeltem, hogy nagyon vékony vagy." (Nyugi, nagyon vékony azért nem vagyok, jó eséllyel sosem leszek, de tény, hogy egészen normális alakom kezd lenni.)
4. A legújabb, C&A-ban vásárolt felsőm XS-es. Nyilván nem vagyok XS-es méret, de azért jót tesz ez a lelkemnek. Közben meg felmerül bennem, hogy aki tényleg vékony, az mit vesz fel ebben az üzletben? Amúgy nem voltam ennyire magabiztos, hanem M-es helyett XS-eset vettem le véletlenül a fogasról, és mivel jó volt rám, csak az első teregetésnél tűnt fel a turpisság.
5. A konferencián kaptunk sok egyéb mellett egy Dikics inasos pólót is. Három méret volt belőle. Hozzám a következő szavakat intézte az illetékes szervező: "A bal szélső az S-es. Milyen színű legyen?" Ez arra utal, hogy szemre S-es méretnek saccolt, amivel olyan boldoggá tett, hogy fogalma sincs róla. Mellesleg beletrafált: kicsit kétkedve bár, de elhoztam a S-es pólót, és tökéletes.
6. Amikor a szállodában belenéztem a tükörbe fürdés előtt, izmokat láttam a hasamon. Ilyesmi korábban sosem fordult elő, szomorkodtam is, hogy "megéri" nekem edzésre járni fogyás szempontjából.
7. A már említett combcsökkenés is ide sorolható.
Nem tudom, mi a tanulság. Talán az, hogy mégis megéri edzésre járni a hangulaton kívül másért is. Meg talán az is, hogy mégis érdemes a főzőcskézéssel vesződni, és olyat enni, amiről tudom, mi van benne, mert én tettem bele. De egy a lényeg: nagyon örülök, és remélem, hogy most már ennél a méretnél megmaradok.
1. Van egy farmerszoknyám, amit jó 7-8 éve vettem, sosem volt igazán jó rám, csak nagyon tetszett, de azóta is minden tavasszal felpróbálom, és sosem tudom gond nélkül felvenni, és ha felküzdöm, szorít, mint állat. Na, ez a szoknya a héten csak úgy feljött rám az aktuális szoknyapróbán, és kényelmes volt.
2. Van egy fekete nadrágom, amit a 2007-es fogyásom után szűkíttettem, aztán minden bajom volt tőle, ha fel kellett venni, amikor visszajött az a 10 kg. Most kb. három-négy hónap után megint felpróbáltam, és konkrétan egy kicsit bő.
3. Az edzésen most már többen mondták, hogy fogytam, az egyik lány a következő szavakkal: "Azt figyeltem, hogy nagyon vékony vagy." (Nyugi, nagyon vékony azért nem vagyok, jó eséllyel sosem leszek, de tény, hogy egészen normális alakom kezd lenni.)
4. A legújabb, C&A-ban vásárolt felsőm XS-es. Nyilván nem vagyok XS-es méret, de azért jót tesz ez a lelkemnek. Közben meg felmerül bennem, hogy aki tényleg vékony, az mit vesz fel ebben az üzletben? Amúgy nem voltam ennyire magabiztos, hanem M-es helyett XS-eset vettem le véletlenül a fogasról, és mivel jó volt rám, csak az első teregetésnél tűnt fel a turpisság.
5. A konferencián kaptunk sok egyéb mellett egy Dikics inasos pólót is. Három méret volt belőle. Hozzám a következő szavakat intézte az illetékes szervező: "A bal szélső az S-es. Milyen színű legyen?" Ez arra utal, hogy szemre S-es méretnek saccolt, amivel olyan boldoggá tett, hogy fogalma sincs róla. Mellesleg beletrafált: kicsit kétkedve bár, de elhoztam a S-es pólót, és tökéletes.
6. Amikor a szállodában belenéztem a tükörbe fürdés előtt, izmokat láttam a hasamon. Ilyesmi korábban sosem fordult elő, szomorkodtam is, hogy "megéri" nekem edzésre járni fogyás szempontjából.
7. A már említett combcsökkenés is ide sorolható.
Nem tudom, mi a tanulság. Talán az, hogy mégis megéri edzésre járni a hangulaton kívül másért is. Meg talán az is, hogy mégis érdemes a főzőcskézéssel vesződni, és olyat enni, amiről tudom, mi van benne, mert én tettem bele. De egy a lényeg: nagyon örülök, és remélem, hogy most már ennél a méretnél megmaradok.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése