Nőnap K-módra

Ugye, csütörtökön belengette K, hogy kedden menjünk mindenképp, mert nőnapi köszöntés lesz, mivel csütörtökön elmarad az óra. Hát, én tök kíváncsi voltam, vajon mit tervezhet, milyen a nőnapi köszöntés K-módra, úgyhogy nagyon igyekeztem, hogy közbe ne jöjjön valami pont ma. Nem is jött, el is mentem.

Tudjátok, mi volt? Semmi. De így konkrétan: semmi. Említés se. SEMMI. Persze volt edzés, ami bőven elég, csak a külön beharangozás miatt lepődtem meg kicsit ezen a csavaron. Lehet ám, hogy azért volt ez, mert K. eléggé felpaprikázva érkezett órára, miután már reggel agybajt kapott, amikor az óvónő megüzente neki a feleségével, hogy túl szlengesen beszél, és vegyen vissza, mert a gyerekek eltanulják. Ezen annyira kiborult, hogy a 120 perc alatt az egyszeri teljes elmesélésen kívül még vagy négyszer visszatért a témához egy-egy megjegyzés erejéig.

Szóval a nőnap elmaradt. Viszont ma megtaláltam a youtube-on két újabb számot, amire ugrálunk:




Pletyka rovatunkban ismét a két lány, akik csak nézni járnak le az edzőterembe. A második órán annyian voltunk, mint az oroszok, ilyen durva tömeg tényleg nagyon-nagyon ritkán van csak. Az egyik lány akart tornázni, a másik nem ("Nem lehet elférni!" - tök felháborodottan, meg is fogalmazódott bennem, hogy "Ezt a hisztis libát", mert simán el lehetett férni annak, aki el akart), ezért végül egyik sem tornázott, viszont ott maradtak az ajtó közelében, pasizás közben követték azért az eseményeket, és hangosan megbeszélték, milyen hülyék, akik ilyen tömegben ott ugrálnak. Mert az viszont sokkal okosabb, aki kifizet egy zsák pénzt edzőtermi bérletre, majd aztán sétálgat a teremben, és néha pár percre felül a biciklire :)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai