Ez a könyv valamikor hetedik táján volt kötelező olvasmány, de nem olvastam el. Pedig anyu megvette a szép, új kiadást, ezt itt: Bennem viszont iszonyú ellenállás volt a vallással szemben akkoriban, szó nem lehetett arról, hogy bármit is a kezembe vegyek, amiben bármilyen vallásról is szó esik, pláne, ha akörül forog az egész történet, és pláne, ha az a vallás a kereszténység. Hiába szerettem a Margit-legendát, öreg hiba volt a címbe beleírni Istent, ez volt ugyanis a garancia arra, hogy ne olvassam el a könyvet. Gondoltam, fölösleges lenne elolvasni amúgy is, hiszen a legendát oda-vissza kenem-vágom, majd megírom az irodalom dolgozatot ilyen időpocsékolás nélkül is, addig meg olvasom valamelyik olyan könyvemet, ami érdekel is. A terv jó volt, csak azon bukott el, hogy a dolgozatban ravasz, addig és azután is példa nélküli módon nemcsak a történetre vonatkozó kérdések szerepeltek, hanem idézetkiegészítős feladat is, sőt főleg az. A könyv elolvasása nélkül viszonylag nehéz emléke...
Ezek szerint a kutyák is rendetlenkednek, nem csak a macskák. :-)
VálaszTörlésÉn azt imádom, amikor a rosszul záródó alsó szekrényből kirángatják a ruháimat. Már csak olyat tudok beletenni, aminek nem árt, mert csak itthon hordom.
Rendetlenkednek, naná :) Nekem Marci a második kutyám, de az eddigi élmények alapján azt mondhatom, a kutyák 100%-a szeret úgy rosszalkodni, hogy befekszik a gazdi ágyába. Ha meg nem tud, mert fél felmászni a galériára, akkor jó lesz a kanapé is, nemrég még úgyis az volt a gazdi ágya :) A sáros tappancsnyomokat meg első alkalommal nem tudtam értelmezni, mert még Liza méreteihez voltam szokva, ő meg akkorát ugrani sem tudott volna, hogy felérje a pultot. De Marci feléri, és ezt ki is használja: ha elmegyek itthonról, mindig megnézi, nem felejtettem-e ott valami ehetőt. Egyszer így felzabált egy egész grillcsirkét, amit ebédre vettünk, és Tomi jóhiszeműen a pulton hagyta.
VálaszTörlés