Nem gondoltam, hogy az iskola a szülőnek is nehéz. Illetve gondoltam, de más okokra számítottam. A gyermek tankönyveinek többségében nincsenek utasítások, gondolom, azon az elven, hogy úgysem tudná elolvasni azokat. Nos, egyrészt Flóra egyre szebben és folyékonyabban olvas magyarul és németül is, másrészt az elsősök túlnyomó többsége szerintem valamelyik szülővel írja a házi feladatát, és a szülő jó eséllyel tud olvasni. Szóval azért én hiányolom az utasításokat. Például a sor elejére odanyomtattak X darab kettest, egy nagyobbat meg X-1 darab kisebbet, ki lehet találni, hogy a sor végéig kell folytatni a kettesek írását. Végig is írja a sort a gyermek, figyelünk, hogy ott érjen a vonalhoz, ahol kell, majd csillagot kap a házi feladatára, és nem pecsétet, mert a nagyobb kettest háromféle színes ceruzával kellett volna átírni, a kisebbeket meg grafittal. Instant agylob (nekem, a gyerek elfogadja, hogy ez van, különben is elmondta neki a tanító néni, hogy pecsétet csak az kap, aki tökélet...
Ezek szerint a kutyák is rendetlenkednek, nem csak a macskák. :-)
VálaszTörlésÉn azt imádom, amikor a rosszul záródó alsó szekrényből kirángatják a ruháimat. Már csak olyat tudok beletenni, aminek nem árt, mert csak itthon hordom.
Rendetlenkednek, naná :) Nekem Marci a második kutyám, de az eddigi élmények alapján azt mondhatom, a kutyák 100%-a szeret úgy rosszalkodni, hogy befekszik a gazdi ágyába. Ha meg nem tud, mert fél felmászni a galériára, akkor jó lesz a kanapé is, nemrég még úgyis az volt a gazdi ágya :) A sáros tappancsnyomokat meg első alkalommal nem tudtam értelmezni, mert még Liza méreteihez voltam szokva, ő meg akkorát ugrani sem tudott volna, hogy felérje a pultot. De Marci feléri, és ezt ki is használja: ha elmegyek itthonról, mindig megnézi, nem felejtettem-e ott valami ehetőt. Egyszer így felzabált egy egész grillcsirkét, amit ebédre vettünk, és Tomi jóhiszeműen a pulton hagyta.
VálaszTörlés