Úgy döntöttem,

hogy mostantól nem terhelem az olvasókat a molyos szerencsesütikkel. Nyitottam inkább nekik egy polcot a molyon, oda fogom összeszedni őket. A mait még itt is megosztom azért: "Csak az nem fél, akinek nincs fantáziája!" (Hámori Tibor: Piszkos Fred és a többiek) Ebben mindenesetre van valami.

Közben sikerült elővarázsolni a telefonomból azt a képet, amit meg akartam mutatni Marciról, és még továbbiakat is találtam. Mindegyiken van hó, úgyhogy öröm őket nézni.

Galambok és sirályok, talán még karácsonykor

Játszik, lehet, hogy szintén karácsonykor

Mint fent

Egy-két hete egy esti sétán futott felém így. Mit futott, ügetett!

Nem tudom, látszik-e, mindenesetre a sok-sok sirály a lényeg a képen. Dugig volt velük a park.

Ha egyszer elmegyek innen, olyan helyen fogok élni, ahol télen van hó. De nem úgy, mint itt, hogy háromszor két napig, hanem novembertől februárig folyamatosan. Sokan attól lesznek lehangoltak, hogy még mindig tél van, én meg attól, hogy már nincs hó.

Tényleg rettenetes ez a nap, jó, hogy lassan vége. Folyamatos sírhatnékom van, és még a szimpi kutyással sem futottunk össze, és jó eséllyel nem is fogunk többet, tekintve, hogy mindkettőnknél csak vendégségben van a kutya. De legalább egy öt hónapos, Marcinál kétszer nagyobb kutyus jól átmozgatta a kutyánkat: futottak és birkóztak, mindezt kb. húsz percen keresztül. Úgyhogy Marci megette a vacsoráját (ilyet eddig ritkán láttam tőle), és most alszik, mint a tej.

Update: A farm, ahol élünk tényleg mindenen segít! Igaz, kritikus esetekben, mint amilyen ez a legalja nap is volt, két rész kell belőle, mire normalizálódik a hangulat, és elmúlik a szorítás a mellkasból meg a gyomorból, de hat, és ez a lényeg.