Szombat

- Apu épített polcot az asztalom fölé, így most már van rendes helye a nyomtatónak, a hangfalaknak meg még egy csomó mindennek, és szinte teljesen kiürült az asztalom.

- Mindent leszedtünk a galériáról, ezek egy része kuka, másik része megy fel a szekrény tetejére. Kiválogattam, mi az, ami nem kuka, de nem is a szekrény tetején van a helye, hanem marad kint, polcon. Szívem szerint a dolgok nagy része ez a kategória lenne, de nem akarom, hogy megint zsúfolásig tele legyen minden polc. Végül is ami a dobozban marad, az nem kidobásra kerül, csak felköltözik kicsit magasabbra.

- Kürtőskalácsot sütök. Eddig úgy néz ki, sínen van a dolog. Ugyan a kelesztéssel most sem voltam elégedett (másnak működik az élesztő? tényleg duplájára nő tőle a tészta? nekem miért nem?), de az íze nagyon jó, és eddig még szét sem folyt a sütéstől, úgyhogy reménykedem. Négy kicsi és egy közepes kalács lesz a végeredmény, ha minden jól megy. Azért sűrűn megtekintem, hogy halad a projekt, nehogy aztán a végén négy kicsi és egy közepes széndarabot alkossak. Stay tuned.

- Ma semmit, értsd SEMMIT nem csináltam, ami a munkámhoz kapcsolódik. Van egy köteg nagydolgozatom, néhány esszém, meg 18 órám. Juhéjj! Mondjuk hozzá kell tenni, hogy jóval szívesebben csináltam a lakás szépítgetését, mint a dolgomat, de így most kemény vasárnap elébe nézek.

- Mai szerencsesüti: "Mi mással is lehetne nyakon csípni a bánatot, bosszúságot, ha nem egy pohár vaníliacukros meleg tejjel?" (Vig Balázs: Három bajusz gazdát keres) Ööö, izé... Azért szép gondolat.


Megjegyzések

  1. Nekem is gondom volt a kelt tésztákkal, amíg nem kaptam egy kenyérsütő gépet, amin van tészta program. Mindent beleszórok, megnyomom a gombot és gyönyörűen megdagasztja, megkeleszti a tésztát. Utána úgy formázom, ahogy akarom. Egyébként szárított élesztőt használok, a rendes élesztőhöz nem is értek. Úgyhogy tudom ajánlani a kenyérsütő gépet.

    VálaszTörlés
  2. Köszi, talán majd egyszer veszek :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai