Megint felhívott az Aegontól egy nő, hogy akkor most tudunk-e kötni az önkéntes magánnyugdíjpénztári tagságomhoz szerződést. Mondtam, nem. Erre nekiállt beszólogatni, hogy hát pedig az nagyon jó, meg majd akkor miből fogok élni, ha nyugdíjas leszek, és az nem elég, ha spórolok, csak az ő ajánlatuk a tuti, és nagyon szép terv, hogy esetleg majd máshol leszek nyugdíjas, de ha nem jön össze, akkor majd nagyon szomorú leszek. Azért nem küldtem az anyukájába, mert ahhoz túlságosan jól nevelt vagyok, de lett volna kedvem hozzá. Hogy jön ahhoz, hogy kiosszon? Ő egy telefonos ügyintéző, nem ismerjük egymást, semmi közünk egymáshoz, életünkben először beszélünk, akkor hogy mer beszólni?! Döbbenet, komolyan. Mellesleg, ha olyan szuper az ő ajánlatuk, akkor talán vegye igénybe ő, értem meg ne aggódjon, majd szomorkodom egyedül, ha rosszul járok. Hú, de felbosszantott...
Gumimacik utoljára
Végére értem a sorozatnak, megnéztem mind a hat évadot. Szomorúan tapasztaltam, hogy ez is lezáratlan maradt, mint oly sok más sorozat. Kár érte. Aranyos mese volt ez, bár szerintem az eleje sokkal jobban sikerült és humorosabb, mint a harmadik-negyedik évadtól kezdve a későbbi részek. Van kedvenc figurám is: Gyagyás Tódi (magyar hangja Botár Endre). Annyira kedvenc, hogy nem átallottam utánanézni, vannak-e tódis ereklyék, esetleg plüssök, de ami van, az olyan ronda, hogy nem kéne. Így aztán csak álljon itt egy kép Gyagyás Tódiról, alatta meg az egyik legjobb szövege: "Nem vered át a csupa ész Tódit!" Egy sóhajjal búcsút intek gyermekkorom eme szeletének, és felnőttesebb vizekre evezek: következőnek Jóbarátokat fogok nézni.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése