Csak még egy gondolat a Valentin-napról

Well, another Valentine's Day has come and gone, ahogy a bölcs Charlie Brown mondja*. Hála az égnek kibírtam, és ma már nem érkezett ajánlat, hogy mit vegyek a páromnak. De azért azt furcsálltam, hogy a facebookom hirtelen megtelt olyan kiírásokkal, miszerint ez egy teljesen hülye ünnep, mert a párunkat nemcsak ezen a napon kell szeretni, hanem mindig. Két okból kifolyólag nem értem ezt az érvet.
1. Én lemaradtam arról, amikor kijelentették, hogy CSAK ezen a napon kell szeretni a párunkat.
2. Ugyanezen érv felhasználásával bebizonyítható, hogy felesleges a karácsony, mert ne csak karácsonykor szeressük egymást, felesleges a szülinap és a névnap, mert ne csak akkor gondoljunk a szeretteinkre, de még akár a nemzeti ünnepek is feleslegesek, mert ne csak akkor gondoljunk a történelmünkre. És akkor gyakorlatilag az összes ünnepet kiirtottuk a naptárból, és marad egy végtelenül hosszú, szürke hétköznap. Az ünnepek azért kellenek, hogy valami kizökkentse néha az embert a hétköznapokból. Nagyon kellenek, különben mindenki befordulna. Az nem biztos, hogy engedni kell a pumpolásnak, amit az ünnepek körül rendeznek a kereskedők, sőt, de ettől még az ünnep nem lesz hülyeség. Az persze tény, hogy a Valentin-nap jobb akkor, ha az embernek van párja, mint ahogy a karácsony is jobb akkor, ha az embernek van családja. Én szeretem a Valentin-napot. Remélem, jövőre már nem egyedül töltöm. (És abban is bízom, hogy nem úgy zárom, ahogy az ideit. Ez a rosszullét még egy hétköznapra is túlzás, hát még ünnepre.)

*Hát, ez a Valentin-nap is elmúlt. There's a reason why classics are classics: they're classic**, ahogy a bölcs... ööö... hát, ez most még titok.
**A klasszikusok nem véletlenül klasszikusok, hanem azért, mert klasszisok.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai