Az isteni Sarah (Belvárosi Színház)

"Ha nincs színház, nincs élet."

Sarah Bernhardt kora egyik híres francia színésznője volt. Sok főszerepet eljátszott, sok híres írót ismert, a mindene volt a színészet. A darab szerint 75 évesen úgy dönt, megíratja a memoárját egy íróval, Pitouval, mégpedig a tengerparti házában. A siker és csillogás ellenére nem volt könnyű élete: anyjával és húgával sosem volt jó a kapcsolata, zárdában nevelkedett, amit utált, házasságon kívül született gyereke, ami az 1800-as évek második felében még nem vetett túl jó fényt senki lányára, ráadásul amputálták az egyik lábát. Az életéről több könyvet is írtak, engem ez érdekel legjobban, egyszer majd valahonnan megpróbálom kikölcsönözni. Mondjuk nyáron, Amerikában, ha kijutok :)

Számomra a darab és a színésznő életének mottója volt a fenti idézet. A darab minden perce ezt támasztotta alá. Sarah még idősen, betegen sem tud elszakadni a színpadtól, minden percben játszik, csak úgy képes emlékezni, ha játszhat és játszathat. Ezért aztán szerencsétlen Pitou egy sor embert alakít Sarah múltjából, az édesanyjától kezdve a menedzserén át egészen Oscar Wilde-ig. Az idős hölgy megmaradt dívának: szenvedélyes, akaratos, önfejű, makacs és elviselhetetlen. Nagyon nehéz vele, Pitou a történet végére ki is készül tőle, olyannyira, hogy már üvegből vedeli a konyakot, hogy valahogy kibírja a színésznővel töltött időt.

A memoárból csak néhány részletet ismerünk meg, de már ezek alapján is tudni lehet, hogy mozgalmas, izgalmas életet élt a színésznő. Amennyire utólag utánaolvastam, sokkal többet azért nem árul el például a Wikipédia sem, de azt mindenképpen kiemelném, hogy Mucha rajzolta Bernhardt előadásaihoz a plakátokat. Bevallom, ez a mondat erős érv volt amellett, hogy megvegyem a jegyet a Ma Este Színház honlapján, amikor éjfélkor nézegettem, milyen előadásokra lehet menni ma este.

Az darab érdekessége, hogy bár a házban többen is tartózkodnak, mindössze két színész játszik, Pitou és Sarah megformálója (Gálffi László és Vári Éva), 100 percen át, szünet nélkül. Nem könnyű feladat. Nagyon sajnáltam Sarah-t, rossz lehet búcsúzni az élettől, és lóhalálában felidézni minél több emléket, nehogy ne maradjon idő leírni a fontos dolgokat. És Pitout is sajnáltam, egy ennyire nehéz emberrel tölteni hosszú heteket embert próbáló feladat lehet. A szituáció nyomasztó hangulatát azért jól oldotta a rengeteg humor, a csipkelődés, úgyhogy a közönség elég sokat nevetett mindennek ellenére. Szép volt a díszlet, és külön tetszett a vetítővászon, amin hol a napsütés, hol a holdfény, hol a tenger hullámzása jelent meg.

Örülök, hogy elmentem, megérte. Ráadásul az 50%-os kedvezmény miatt 1500 Ft-ért láthattam a darabot, ami már alig drágább, mint egy mozijegy. Aki teheti, menjen el valamelyik soron következő előadásra, érdemes.