Néha kell egy kis áramszünet

Ma megint elég sokat szaladgáltam, ráadásul a hétvégén sem aludtam rendesen (csak egyszer volt alkalmam 10-kor kelni, de előtte meg 1-ig pörögtem), azóta sem volt rá lehetőség, úgyhogy a ma délutáni órámon határozottan az volt az érzésem, hogy kikészültem. Hazajöttem, megpróbáltam valamivel felrázni magam, de nem sikerült. Gondoltam, akkor alszom egyet addig, amíg el nem kell indulni edzésre. Le is dőltem, beállítottam az órámat a megfelelő időpontra, majd elaludtam. Megjegyzem, összesen 24 percem volt aludni. Amikor megszólalt az ébresztő, félálomban kicsit átgondoltam a dolgot. Egész hónapban rendesen eljártam, egyszer sem hiányoztam (vagy egyszer mégis? mindegy, az legfeljebb egy alkalom), mindig végigpörögtem az egész 120 percet, mint valami búgócsiga, ráadásul annyira jól sem vagyok, khm-khm, és ugyan ma botrányos mennyiségű csokit zabáltam meg, mégis jár egy pihenőnap. Úgyhogy átállítottam az órát 9-re, hogy majd akkor felkelek, kicsit járkálok, megfürdök, aztán eldőlök, és csak akkor kelek fel, amikor el kell kezdeni készülődni reggel. Végül fél 10-kor, négy óra után tudtam csak kimászni az ágyból, olyan kótyagos vagyok, mint akit lecsaptak, úgyhogy hamarosan megyek is vissza aludni. Néha kell egy ilyen alvós délután.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai