Hosszú hétvége: vasárnap
A mai napot arra szántuk, hogy elbúcsúzzunk a Vidámparktól. Persze nagyon reméljük, hogy végül mégsem zárják be, de úgy gondoltuk, hogy ha mégis megszűnik, ne úgy történjen ez, hogy nem voltunk ott még utoljára.
A sor, ami a kasszánál fogadott minket, elég durva volt, és elég lassan is haladt: kb. háromnegyed órát álltunk, míg bejutottunk. Én diákjeggyel, Tomi szezonvégi kedvezménnyel, így kettőnknek összesen 8200 Ft volt a belépő. Bizony nem olcsó, de pont most néztem egy indexes videót a bécsi Práterről, ahol szintén van vidámpark, és ahol nem egységes belépő van, hanem játékonként kell fizetni 3-9 eurót. Egy felnőtt meg két gyerek másfél óra alatt költött el 100 eurót, ami kb. 30 ezer Ft. Akkor még mindig barátságosabb a mi Vidámparkunk ára.
Háromnegyed kettőtől fél hatig voltunk ott, és elég sok mindent kipróbáltunk. Elsőként a polipra ültünk fel, bár Tomi nagyon nem akarta. Hát, elég érdekes élmény, kicsit féltem, na :) Utána bementünk az elvarázsolt kastélyba nosztalgiázni. Szerettem gyerekkoromban, és még most is vicces. Aztán jött a kanyargó nevezetű játék, ami arról szól, hogy ülsz egy kisautószerű valamiben, és kanyarogsz a pályán. Következőnek az óriáskereket látogattuk meg, azt is szerettük mindketten régen is, és most is élveztük. Még mindig nagyon szép kilátás nyílik róla a Városligetre. Aztán jött a hosszú sor a barlangvasúthoz, de hát azt nem hagyhattuk ki, nagyon szomorú lettem volna, ha úgy zár be a hely, hogy nem mentünk végig még utoljára a János vitéz történetén. Gyerekkoromban szerettem ezt is, egészen addig, amíg hatodikban el nem jutottunk Petőfiig és a történetig, onnantól többet nem akartam felülni a barlangvasútra. Ezek után elmentünk hullámvasutazni. Hogy az milyen jó...! Nem véletlenül volt mindig a kedvencem. Utána elmentem gondolázni vagy mizni, az a lényege, hogy egy hajóra hasonlító izé felmegy elég magasra, ott pörög körbe-körbe, aztán lejön. Kicsit féltem azért ezen is, de jó volt. Utolsó számnak maradt a szellemvasút. Erre már nem emlékeztem gyerekkoromból, még az is lehet, hogy sosem ültem rajta, ki tudja. Hát, ez 40 perces sor után kb. 4 perc móka, és mindenki vihogva jön ki belőle, még a gyerekek is. Nem nagyon ijesztő, valljuk be. Viszont van egy installációja, amikor villódzó fényben kerülünk meg egy ebédlőasztalt, aminél ül egy csontváz, na, az nagyon tetszett. Végig a szocialista szellem vasútja járt a fejemben, ezért én már közben is röhögtem - az nagyon nagy ötlet volt :) Végül a BreakDance nevezetű játékot kihagytam, és inkább elindultunk kifelé. Megcsodáltuk még a gyönyörű körhintát, aztán hazajöttünk. Csak azt sajnáltuk, hogy a Mesecsónak ma nem működött, pedig szerettünk volna menni rajta. Hát, ez most kimaradt.
Nagyon örülök, hogy elmentünk a Vidámparkba, jól éreztem magam, és jó, hogy elbúcsúztunk tőle. Én egyébként nagyon reménykedem benne, hogy mégsem fogják bezárni, vagy ha mégis, akkor a régi játékokat, tehát a hullámvasutat, a körhintát, a szellemvasutat, az óriáskereket, a barlangvasutat (ez pl. 1912-es) megtartja az Állatkert, és mondjuk külön pénzért lehet majd használni őket akkor is, amikor már betelepítik a parkot állatokkal. A többi játékhoz a magam részéről nem ragaszkodnék, azokat egy mezei búcsúban is meg lehet találni. De azért az igazán értékes játékokat nagy kár lenne tönkretenni. Reméljük, ennél több eszük van.
A sor, ami a kasszánál fogadott minket, elég durva volt, és elég lassan is haladt: kb. háromnegyed órát álltunk, míg bejutottunk. Én diákjeggyel, Tomi szezonvégi kedvezménnyel, így kettőnknek összesen 8200 Ft volt a belépő. Bizony nem olcsó, de pont most néztem egy indexes videót a bécsi Práterről, ahol szintén van vidámpark, és ahol nem egységes belépő van, hanem játékonként kell fizetni 3-9 eurót. Egy felnőtt meg két gyerek másfél óra alatt költött el 100 eurót, ami kb. 30 ezer Ft. Akkor még mindig barátságosabb a mi Vidámparkunk ára.
Háromnegyed kettőtől fél hatig voltunk ott, és elég sok mindent kipróbáltunk. Elsőként a polipra ültünk fel, bár Tomi nagyon nem akarta. Hát, elég érdekes élmény, kicsit féltem, na :) Utána bementünk az elvarázsolt kastélyba nosztalgiázni. Szerettem gyerekkoromban, és még most is vicces. Aztán jött a kanyargó nevezetű játék, ami arról szól, hogy ülsz egy kisautószerű valamiben, és kanyarogsz a pályán. Következőnek az óriáskereket látogattuk meg, azt is szerettük mindketten régen is, és most is élveztük. Még mindig nagyon szép kilátás nyílik róla a Városligetre. Aztán jött a hosszú sor a barlangvasúthoz, de hát azt nem hagyhattuk ki, nagyon szomorú lettem volna, ha úgy zár be a hely, hogy nem mentünk végig még utoljára a János vitéz történetén. Gyerekkoromban szerettem ezt is, egészen addig, amíg hatodikban el nem jutottunk Petőfiig és a történetig, onnantól többet nem akartam felülni a barlangvasútra. Ezek után elmentünk hullámvasutazni. Hogy az milyen jó...! Nem véletlenül volt mindig a kedvencem. Utána elmentem gondolázni vagy mizni, az a lényege, hogy egy hajóra hasonlító izé felmegy elég magasra, ott pörög körbe-körbe, aztán lejön. Kicsit féltem azért ezen is, de jó volt. Utolsó számnak maradt a szellemvasút. Erre már nem emlékeztem gyerekkoromból, még az is lehet, hogy sosem ültem rajta, ki tudja. Hát, ez 40 perces sor után kb. 4 perc móka, és mindenki vihogva jön ki belőle, még a gyerekek is. Nem nagyon ijesztő, valljuk be. Viszont van egy installációja, amikor villódzó fényben kerülünk meg egy ebédlőasztalt, aminél ül egy csontváz, na, az nagyon tetszett. Végig a szocialista szellem vasútja járt a fejemben, ezért én már közben is röhögtem - az nagyon nagy ötlet volt :) Végül a BreakDance nevezetű játékot kihagytam, és inkább elindultunk kifelé. Megcsodáltuk még a gyönyörű körhintát, aztán hazajöttünk. Csak azt sajnáltuk, hogy a Mesecsónak ma nem működött, pedig szerettünk volna menni rajta. Hát, ez most kimaradt.
Nagyon örülök, hogy elmentünk a Vidámparkba, jól éreztem magam, és jó, hogy elbúcsúztunk tőle. Én egyébként nagyon reménykedem benne, hogy mégsem fogják bezárni, vagy ha mégis, akkor a régi játékokat, tehát a hullámvasutat, a körhintát, a szellemvasutat, az óriáskereket, a barlangvasutat (ez pl. 1912-es) megtartja az Állatkert, és mondjuk külön pénzért lehet majd használni őket akkor is, amikor már betelepítik a parkot állatokkal. A többi játékhoz a magam részéről nem ragaszkodnék, azokat egy mezei búcsúban is meg lehet találni. De azért az igazán értékes játékokat nagy kár lenne tönkretenni. Reméljük, ennél több eszük van.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése