Apróságok

1. Hétfőn beálltam a bérletpénztár elé a sorba, amikor még épp időben voltam a kozmetikushoz menet. Pont előttem egy négy tagú, olasz csoport reklamált angolul, de jobbára nem értettem egy szavukat sem, annyira furcsa kiejtéssel beszéltek, főleg a szószólójuk, egy idősebb úr. Ez a pasi többször odafordult hozzám, és mondta, hogy "Sorry" (ezt értettem). Aztán amikor már tíz perce ment a tökölődés, és már semmi esélyem nem volt odaérni Lillához, akkor a pasi végignézett a kígyózó soron, ami feltorlódott mögötte, és a következőt közölte széles gesztikulációval és nagyon furcsa kiejtéssel, de valamiért ezt mégis megértettem: "She made a mistake. Not me. She made a mistake", és hevesen mutogatott a pénztárosra. Ez valami hihetetlenül ellenszenvessé tette számomra a pasit. Tiszta óvodás viselkedés.

2. Lett cipőtartónk kb. 13 és fél hónappal a határidő után. Marci tavaly szeptember 1-jén költözött ide, és nekem egy feltételem volt: legyen addigra cipőtartó az előszobában, nehogy a kutya véletlenül felfalja a cipőinket. Most lett. Tomi anyukájától kaptuk. Vicces egyébként, mert pont tegnap mondtam Tominak, hogy nem érdekel, megvan-e a faanyag a kacsalábon forgó cipőszekrényhez, és venni fogok egyet a boltban, mert már nem bírom nézni, ahogy hányódnak a cipők összevissza.

3. Megint előkerült egy tetszetős, számomra eddig ismeretlen szám a stepen:


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai