Hotel Transylvania

Vicces módon annyira rossz hangulatom lett a két temetéstől meg ettől-attól, hogy majdnem nem mentem moziba egyáltalán. Végül aztán Tomi rábeszélt, de így is csak szimpla mozizás lett a dologból. A két kiszemelt közül a Transylvania Hotelt választottam.



Voltunk a teremben vagy húszan, ennek fele gyerek nélkül érkező felnőtt volt, a másik fele meg gyerekekkel érkező szülő. Rajtam kívül is volt még olyan, aki egyedül jött, úgyhogy nem is nagyon lógtam ki a sorból.

A történet nagy vonalakban arról szól, hogy Drakula építtet egy kastélyt, ahová emberek nem tehetik be a lábukat, mert így akarja megvédeni a lányát. De ha már ott a kastély, hát vállalkozásba kezd: szörnyszállodát üzemeltet az épületben. Minden szép és jó, mígnem a Drakula-lány 118. születésnapján betoppan a szállodába egy ember.

A film nem egy nagy durranás, de kedves, vicces, van benne néhány jól elhelyezett szóvicc és egyéb poén. Nagyon amerikai, szinte csöpög a vége, de aztán szerencsére azt is elpoénkodják. Megijedtem, mikor azt olvastam, hogy sokat énekelnek benne a szereplők, mert a víz kiver a Disney-dalok többségétől is, de szerencsére nem is volt olyan sok dal, és ami volt, az se olyan életidegen szituációban került elő, mint a legtöbb animációs filmben, hanem megvolt a maga helye.

Arra jó volt ez a film, hogy egy órára jobb legyen tőle a kedvem, de ha nem lennék így magam alatt, akkor is azt mondanám, hogy egyszer simán megnézhető.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai