Merida, a bátor

Merida egy tűzvörös hajú, hebrencs királylány Skóciában, aki lázad minden ellen, ami hagyomány. Nem érdekli az illem, nem hatja meg, hogyan kell viselkednie egy királylánynak. Ő inkább lovagolni és íjászni szeret. Apukája ebben támogatná is, anyukája viszont ragaszkodik ahhoz, hogy rendnek márpedig lenni kell. A rendhez tartozik az is, hogy a királylány férjet választ magának a klánok elsőszülöttjei közül. Ezzel meg is érkeztünk a konfliktushoz: a férjjelöltek egytől egyig szerencsétlen, torz, ostoba figurák, nekem sem lenne kedvem hozzámenni egyikhez sem. Ha nagyon muszáj lenne, esetleg a kékre festett ficsúr még elmenne, de a többi... Persze lesz ebből óriási, ordítozós anya-lánya balhé, és Merida a saját kezébe veszi a dolgokat. Ennek meg is lesz az eredménye, és a történet hátra lévő részében ezt az eredményt próbálja visszacsinálni a kedves királylány.

A film alapján arra gondoltam, nem is olyan találó cím az, hogy Merida, a bátor, sokkal helyénvalóbb lenne a Merida, a hisztis. Ráadásul semmit nem egyedül intéz, mindig a lidércfényeket követi, így szerintem pláne nem nevezhető olyan nagyon bátornak. Vagy az a bátorság, hogy meri követni a lidércfényt? Azért a mítoszoknak, legendáknak örültem, na meg a gyönyörű skót tájaknak - ilyen helyeken én is ellaknék. És persze volt benne egy pár poén is, meg a zene is tetszett.

Összességében nem voltam elégedett a mesével, de valószínűleg megnézem még egyszer eredeti hanggal, mert Andi néni egyik régi tanítványától azt hallottam, hogy nagyon jó a skót akcentus, amivel beszélnek a szereplők. Ha könyv lenne, ötből három és fél pontot kapna.

Volt viszont előtte egy Pixar rövidfilm, ami a La Luna címet viseli. A youtube-on nincs fent, de nagyon érdemes megnézni, ha hozzájuttok.