Bosszant

Rendszeresen kapok olyan e-mailt, amelynek tárgya "Anikó/Móni/tetszőleges női név lefeküdne veled." Azonnal törlöm persze, de nagyon idegesít, hogy napjában két-három ilyen üzenetem is érkezik. Eszembe jutott a homáros sztori, amikor valakit valami hasonló idiótasággal zaklatták, csak SMS-ben, és megírta válaszban, hogy hagyják őt békén, vegyék le a listájukról. Ezek után kapta tovább az idióta üzeneteket a mobiljára. Aztán egyszer megelégelte, és egy SMS után azt a választ küldte vissza, idézem: "Ha még egy üzenetet elküldesz a számomra, letépem a fejedet, és belehányok a tüdődbe", mire a következő üzenete érkezett néhány perc múlva a következő szöveggel: "Ön sikeresen lejelentkezett SMS-szolgáltatásunkról." Lehet, hogy egyszer meg kéne nyitnom valamelyik e-mailt, és visszaküldeni válasznak valami hasonló szöveget. Csak erősen aggódom, hogy netán vírust küldözgetnek nekem ilyen lelkesen.

Napi három-négy alkalommal hív a mobilomon (!) rejtett számról (!) az Aegon biztosító, hogy vegyek tőlük lakásbiztosítást. Egy darabig felvettem, és mondtam, hogy köszönöm, nem kell lakásbiztosítás. Most már nem veszem fel, hanem ha megszólal a telefon, és ki van írva, hogy "magántelefonszám", akkor azonnal kinyomom. Amúgy az első hívás reggel 8 körül érkezik, ami azért király, mert van heti egy napom, amikor alhatok 9-ig is, ha ahhoz van kedvem, de ők ezt is elcseszik. Arra gondoltam, legközelebb, ha megint felhívnak, felveszem, és megmondom, hogy ha még egyszer hívást merészelnek kezdeményezni a telefonszámomra, feljelentem őket, és hozzá fogom tenni azt is, hogy eleve nem bízom meg egyetlen biztosítóban sem, de amelyiknek ilyen undorító módszerei vannak az ügyfélfogásra, attól aztán 100%-ig biztosan soha nem vennék semmit. Egyébként a héten egyik nap már itthon is kerestek, közölték, hogy Gipsz Jakabné Gapsz Gizellát keresik, mondtam kedvesen, már nem lakik itt, bár azt nem tettem hozzá, hogy a lánya vagyok. De a kedves telefonos hölgyike nem adta fel, mondta, nem baj, én is jó leszek, gondolja, már van lakásbiztosításom. Mondtam, nincs, és nem is szeretnék. De hát neki nagyszerű ajánlata van. Mondtam, engem akkor sem érdekel. De akkor azért elmondja az ajánlatát, mert csak pár perc. Szavába vágtam, és mondtam neki, értse meg, hogy engem ez egyáltalán nem érdekel, és nem szeretnék erre pár percet szánni. Erre megsértődött és elköszönt. Értem én, hogy szerencsétlennek ez a munkája, hogy embereket zaklasson hülyeségekkel, de állati idegesítő. Remélem, egyszer majd leszoknak erről a biztosítók meg a bankok, és végre megint nyugtom lehet a saját lakásomban. (Jó, anyu lakásában, de lényeg a lényeg.)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai