Úgy általában megvagyok. Csinálom a dolgaimat, folyamatosan rohanok valahova, és továbbra is jó stepre meg erősítésre járni. De ha szóba kerülnek a nagymamák, az nagyon rossz nekem, kedden vagy másfél óra masszív sírhatnékot okozott egy ilyen eset. Hiányzik a sajátom :( Mindkettő, de Nagyi most jobban.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai