Ruházkodás

Mindig mondom, hogy utálok ruhát venni, mert ha az egyik üzletben X a méretem, akkor a másikban X-2 vagy X+2, és ezt én nehezen bírom anélkül, hogy feldúlnám magam. (Very sorry vagyok, de azt hiszem, most nem keresek rá példát, hogy mikor állítottam ezt. De elhiheti mindenki, hogy több esetben előfordult.) Ehhez képest a héten annyi felsővel gazdagodtam, hogy nem is merem mennyivel, de azt azért elárulom, hogy szerintem máskor két év alatt nem veszik ennyit. Ráadásul nagyon jutányos áron jutottam ezekhez. A sokból az egyiket, ami szerintem a legcukibb, úgy vettem meg, hogy láttam, hogy hibás, de kaptam rá árengedményt, és különben is vagy öt percig nézegettem, hogy jól látom-e, hogy nem szakadt el, csak varrási hibás, és lehet rajta segíteni. (Még mindig úgy tűnik, hogy jól láttam.)

Múlt héten ráadásul egy nadrágot is akasztottam szintén igen jutányos áron. Még két szoknyámban meg egy gatyámban cipzárt kell cseréltetni, és akkor teljes lesz a boldogságom. Meg a ruhatáram.

Amúgy úgy néz ki, valóban kissé egysíkú vagyok. A nagyon sok pólóm kb. háromnegyede és a nadrág is kék. Azért befért egy piros meg egy zöld meg néhány fehér felső is. De azért éljen a kék :)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai