Az edzés csupa izgalom
A héten mindkét alkalommal magával hozta az edző az ötéves kisfiát. A gyerek nagyon helyes, életre való, igazi, hamisítatlan kisfiú. Amikor az apja első alkalommal kezébe adott egy akkora zsákot, amekkora a gyerek, és mondta, hogy az abban található irgalmatlan mennyiségű labdát kell leengedni az erre alkalmas szerszám segítségével, és a gyerek leült és nekiállt, akkor kicsit leesett az állam. Aztán amikor három, azaz HÁROM darab labda leengedése után a gyerek felállt és rohangálni kezdett, akkor helyrebillent a világ rendje: igen, ilyen egy ötéves kisfiú. Ezek után végig futkározott, hangoskodott, és legalább kétpercenként mondta, hogy "APAAA!" A második alkalommal már csendesebb és nyugodtabb volt kicsit. Mondjuk azért megértem, hogy nem viselte túl jól a megpróbáltatást: este fél 6-tól 11-ig kellett edzőteremben lennie, és fegyelmeznie magát. Nem tudom, ez hány ötévesnek menne. Amúgy az is érdekes volt, hogy melyik edzőtársból mi jön ki: volt, akin látszott, hogy halálra idegesíti a gyerek, volt, aki elolvadt tőle, és volt, aki a gyerek jelenlétében is vígan baszdmegelt tovább, amit a gyerek amúgy szóvá is tett. (Nálam váltakozott a "de édes!" meg a "lehetne halkabb, szétmegy a fejem", attól függően, hogy épp mennyire kiabált a kisfiú.)
A hét második óráján az ötéves jelenlétén kívül még az is izgalmat okozott, amikor a második 60 perc elején az egyik lány elbotlott a step padban, és esett egy akkorát, mint az ólajtó, minek következtében kiugrott a bokája. Az óra nem állt le, az edző, az ötéves meg két lány ápolták a sérültet, konkrétan hoztak hideg vizes borogatást a lábára. De még így is bedagadt neki. Egy darabig ott ült a teremben, sírt, aztán megpróbált felállni, ami sikerült is neki, kisántikált az öltözőbe, majd hívott egy taxit, és hazament. Ez már az óra vége előtt kb. 10 perccel történt, pedig addigra már kitaláltam, hogy az óra végén felhívom Tomit, hogy jöjjön értem, és megkérem arra is, hogy vigyük haza a lányt.
Jövő héten már nem jön a kisfiú. (Az a gyanúm, hogy a szülei nem élnek együtt, és most láthatáson volt.) Esések még lehetnek, máskor is volt már hasonló. Akkor mondjuk sokkal csúnyábbat esett az a lány, viszont a világon semmi baja nem lett, csak marhára szégyellte magát.
Szóval az edzés csupa izgalom. Tényleg.
A hét második óráján az ötéves jelenlétén kívül még az is izgalmat okozott, amikor a második 60 perc elején az egyik lány elbotlott a step padban, és esett egy akkorát, mint az ólajtó, minek következtében kiugrott a bokája. Az óra nem állt le, az edző, az ötéves meg két lány ápolták a sérültet, konkrétan hoztak hideg vizes borogatást a lábára. De még így is bedagadt neki. Egy darabig ott ült a teremben, sírt, aztán megpróbált felállni, ami sikerült is neki, kisántikált az öltözőbe, majd hívott egy taxit, és hazament. Ez már az óra vége előtt kb. 10 perccel történt, pedig addigra már kitaláltam, hogy az óra végén felhívom Tomit, hogy jöjjön értem, és megkérem arra is, hogy vigyük haza a lányt.
Jövő héten már nem jön a kisfiú. (Az a gyanúm, hogy a szülei nem élnek együtt, és most láthatáson volt.) Esések még lehetnek, máskor is volt már hasonló. Akkor mondjuk sokkal csúnyábbat esett az a lány, viszont a világon semmi baja nem lett, csak marhára szégyellte magát.
Szóval az edzés csupa izgalom. Tényleg.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése