Hogyan születik az internetes mém?



Nem fogok nevet írni, se könyvcímet, sőt posztot sem linkelek, mert nem akarom súlyosbítani a helyzetet.

Adott egy könyv, ami az USA-ban óriási siker, ezért nyilván nálunk is megjelent. A fordítóval egy blog szerkesztői interjút készítettek ennek örömére. Az interjúból több dolog is kiderül. Egyrészt az, hogy durva hibák maradtak a szövegben. (Nem írom le, melyiket emelték ki, mert azzal is egyértelművé tenném, melyik könyvről van szó.) Ez önmagában is baj, de túl lehet lépni rajta, sok könyvben maradnak nagyon durva hibák sokféle okból kifolyólag. Másrészt az is kiderül, hogy a fordító súlyos szereptévesztésben van. Konkrétan kijelenti, hogy ő nem hibázik, és amit ő leír, az úgy jó, mert csak. (Bevallom, az interjún én is röhögtem, annyira nagyon röhejesek mind a kérdések, mind a válaszok, de még a kiemelt hiba is eléggé vicces.) Ezzel aztán lavinát indít el: több száz kommentet generál, amelyek nagyrészt egyáltalán nem barátságosak, ráadásul nagyon gonosz félrefordításokat montíroznak a fényképére, és ezzel teleszórják a netet vicces kedvű emberek. Előbbi még csak ciki, de utóbbi már a mocskolódás kategóriája, és ez a kettő együtt elég ahhoz, hogy sírhatnékom támadjon, mert annyira sajnálom a fordítót. Mert a saját hibájából lett ez a balhé. Ha az interjúban a fordítási bakira vonatkozó kérdésnél azt mondja, "tényleg, ezt benéztem, sajnos előfordul az ilyen", akkor jóval kevesebb ember látja azt az interjút, aki látja, annak szimpatikus lehetett volna a fordító, és nem csinálnak belőle mémet.

De ez még mind semmi ahhoz képest, hogy a több száz komment vége felé befut a fordító két barátja, akik őt nagyon szeretik, mert ő nem bunkó egyáltalán, meg nagyon jó fordító is, és - most jön a lényeg - különben is halálos beteg, úgyhogy ezért pláne nem bunkó, és pláne jó fordító, és ne bántsa senki, mert neki most nagyon rossz. Ekkor sajnáltam meg annyira a fordítót, hogy inkább nem olvastam tovább a hozzászólásokat. Hát ezt hogyan gondolták? Telekürtölik a netet azzal, hogy a fordító súlyos betegségben szenved? És ők tartják magukat a barátainak? Ilyen barátok mellett minek az ellenség?

Annyira szerencsétlen ez az egész ügy, hogy az elmondhatatlan. Remélem, valahogy ki tud ebből mászni az illető, ezt tényleg nem érdemli meg egy rosszul fordított mondatért, de még azért sem, ha igaz, amit sokan állítanak, miszerint az egész könyv borzalmas magyarul. (Én nem fogom elolvasni a regényt, és nem emiatt a cirkusz miatt, hanem mert elolvastam az ajánlóját az egyik könyvesboltnál, és abból már láttam, hogy ezt a könyvet nem nekem írták.)

Megjegyzések

  1. Szia Luca! Mivel az egész internet ezzel a bizonyos könyvvel van tele, nem volt nehéz kitalálni. :)

    Bevallom, elolvastam. Főleg a kíváncsiság hajtott, milyen könyv lehet ennyire túlreklámozva. Anno ezért olvastam el a Harry Potter első részét vagy a Twillight első részét. Jelen esetben be kell vallanom, nem kicsit csalódtam. Nem tetszett...viszont egyet sajnos el kell ismernem. Előtte nem hallottam erről a cikkről vagy a fordítóról, de rengeteg olyan rész volt, ahol a magyar szöveg olvasása közben (úgy, hogy soha nem találkoztam az eredeti angol verzióval) pontosan tudtam, mi lehetett az angol változat és tényleg zavaró volt a buta hibákat olvasni. És most nem a kiemeltre gondolok, hanem például a gyakori duplatagadásra vagy a nem odaillő szavak használatára. :))

    VálaszTörlés
  2. Szia :) Nálam ellentétes hatása van az erős hype-nak: tuti, hogy nem olvasom el az adott könyvet. Az első Harry Pottert elolvastam, mert a legjobb barátnőm azt mondta, nagyon jó,és onnantól kezdve minden rész megjelenését nagyon vártam. a Twilighttól nem is annyira a hype tartott vissza, inkább az, hogy a vért se látni, se olvasni nem bírom, de amikor vámpíros könyvet kaptam fordítani, mindenképpen olyan jól akartam csinálni, ahogy csak tőlem telik, és gondoltam, ennek része, hogy elolvasok egy-két vámpírsztorit. Végül is túléltem az első részt, nem volt olyan rossz, mint amilyenre számítottam, de a további részeket nem fogom elolvasni. Ennél a szóban forgó könyvnél meg a hype-on kívül gond számomra a téma, valamint az se jó jel, hogy a beszámolók alapján ez már angolul se jó könyv, te is tovább erősíted ezt a képet. Ráadásul az a néhány részlet, amit Jakabék fórumán láttam angolul és magyarul, nem győzött meg róla, hogy ezt nekem nagyon ismerni kéne.

    A fordító miatti sírhatnék meg gyorsan elmúlt, amikor másnap közölte, hogy Jakabék megkeseredett emberek, azért keresnek pörgős, magyaros szövegben piszlicsáré hibákat. Nem tette magát szimpatikusabbá ezzel.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai