Említettem-e már,

hogy utálom a hangyákat?

A hangyák sokan vannak, mindent megszállnak, főleg a vizes helyiségeket meg a szennyestartó kosarat.

A hangyacsípés fájdalmas, tíz hangyacsípés meg olyan érzés, mint mikor az embert véletlenül beülteti egy csalánmező közepébe az édesanyja. Egészen konkrétan a lábamat csípték végig, és még az agyam is lezsibbadt pár percre, annyira fájt.

Ráadásul ezek valami mutánsok, mert akármit találunk ki a kiirtásukra, csak nem döglenek meg, sőt egyre többen lesznek.

Egy ideális világban nem lennének hangyák. Egyetlen darab sem. Legalábbis nem lehetne őket látni, mert sosem bújnának aló a föld alól.

Hülye hangyák.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai