Már megint le vagyok maradva
az események lejegyzésében úgy három héttel. Egyszerűen nem is értem magamat.
Na mindegy. Akkor most vegyes poszt következik.
Múlt kedden voltam fogorvosnál a kegyetlenül fájós fogammal. Végül is nem bántott, csak tett gyógyszert a lyukba, felírt valami spéci fogkrémet, valamint megkért, hogy ne igyak semmit, amiben szénsav van. Érdekes módon könnyen sikerül tartani a szénsavmegvonást, pedig néha nagyon-nagyon megkívánok mondjuk egy pohár kólát. Most viszont múlt kedd óta ez egyszer sem fordult elő, víz meg narancslé, ez a kettő megy. Kicsit megijesztett mondjuk ezzel, hogy ne igyak szénsavas dolgokat, mert eddig sem ittam sokat, és ha ennyi is kikezdi a fogamat, akkor az gáz, milyen fogaim vannak már nekem. (18 évig minden fogorvosi vizsgálaton azt mondta az orvos, hogy ilyen szép fogakat ritkán lát, jó erősek, szuper. 23 évesen meg elkezdődtek ezek a hülyeségek a bölcsességfogammal. Lehet, hogy annak van ilyen frenetikus hatása még most is?)
Vasárnap anyuéknál voltam, Katáék is jöttek. Volt némi Nagyi-Bence meccs az evés körül, ekkor hangzott el a nap cukisága: "Nem fér belém az [a puding], csak a Mini Magnum." Ezen azóta is mosolygok, annyira aranyos. Mondom én, hogy a gyerekek jófejek. Egyébként a két fiú eljött velem kutyát sétáltatni, nagyon jól viselkedtek, nagyon meg akartak felelni, és ügyesek voltak. Végig fogtuk egymás kezét, mindig szépen körülnéztünk, szuper volt. Mondjuk lehet, hogy kicsit nagy kört választottam, mert Matyi a háromnegyedénél lépkedés közben már majd elaludt, neki sikerült is letérdelni hirtelen, de szerencsére még koszos sem lett tőle. Viszont felébredt, és hazáig már tudott jönni.
Amúgy gyereknapot ünnepeltünk, és anyuéktól kaptam egy pilates szettet, vagyis matracot, labdát, derék-alátámasztó téglát meg szalagot, valamint egy szemmaszkot. Ez utóbbit nem tudjuk értelmezni, de vicces, meg majd Tomi jó hasznát veheti, amikor a hajnalban felkelő naptól nem tud aludni. Hogy a pilateshez mi köze lehet, azt nem tudom. A többit viszont mind használjuk órákon is, mármint a tégla helyett párnát, és labdából jóval kisebbet, mert az másra jó. Ez speciel arra, hogy az ember durva hasizomgyakorlatokat tudjon végezni, valamint arra, hogy végre rendesen le tudja nyújtani magát, amikor úgy érzi, beszakad a háta. Hú, nagyon örültem mindennek! Ki is próbáltam őket egyesével, és tök jól fogom tudni használni őket itthoni gyakorlásra.
Délután villamossal jöttünk haza, Marci meg én. A megállóban megmorgott valakit, ettől én kicsit bestresszeltem, mint mindig, ha nem értem, hogy valamit miért csinál, úgyhogy óvintézkedésként már ott ráadtam a szájkosarat, bár még volt 3 percünk a villamos érkezéséig. Álldogáltunk szépen, aztán mondtam neki, hogy pattanjon fel, mert itt a villamos, erre látom, hogy már le is szedte a szájkosarat. Mellé meg ez az arckifejezés: "Na, okos vagyok?" Szörnyű. Mindegy, a villamoson visszaapplikáltam rá, ezzel biztosítottam is, hogy egyikünk se unatkozzon a kb. 20 perces út alatt. A kutya húszból legalább tizenöt percen át azzal szórakoztatott, hogy igyekezett újra letépni magáról a szájkosarat, én meg erre elvettem a pofájától a mancsát. Ettől teljesen kiborult, így egy ponton előadta a napi kutyacukiságot: pár másodpercig végre nem izélgette a fejét, aztán felállt, megfordult, hogy a feneke legyen felém, még hátra is nézett rám, majd nekiállt megint a szájkosarat buzerálni. Bevallom, ezen nevettem. A kutya elérte egy kétéves kisgyerek értelmi színvonalát: ha én nem látlak téged, te sem látsz engem. Ettől a mizériától eltekintve jó volt, szerencsére a villamosozást bírja a gyomra.
Hétfőn éppen nyomtattam a tanfolyamzáró dolgozatot a csoportomnak délutánra, mikor telefonált a kapcsolattartójuk, hogy ketten nem tudnak jönni, a harmadik meg pláne, mert ő meg összetörte magát még vasárnap. Most pár hétig nem lesz angol, úgy néz ki. Hát nem vagyok feldobva... Mondjuk mázli, hogy a hallgatónak legalább nem tört el a bokája, "csak" kificamította. Gondolom, azt könnyebb elviselni. Mellesleg a hétvégén vele együtt három ismerősöm szenvedett hasonló sérülést. Valami járvány van?
A molyon jártamban-keltemben egy vitára bukkantam, aminek a témája, hogy jó-e, ha Ukrajnában (vagy bárhol a világon) kötelező olvasmány lesz a Harry Potter, és miatta kikerül a kötelezők közül A kis herceg. Nem részletezném túlságosan, nem is tudom eldönteni, jó-e vagy rossz, mert van benne jó is, rossz is, csak egy nézetet osztanék meg. Egy lány szerint a Harry Potter könyvsorozat szemét és káros az agyra, igaz, egyik kötetet sem olvasta. Hááát...
Tegnap (vagyis ma...) éjfélkor belefogtam a könyv fordításába, érezzem már végre, hogy valamit csinálok vele. Nagyon nehéz, de nagyon élvezem. Jó kis kihívás, nagyon büszke leszek magamra, ha jól sikerül. (És jól fog sikerülni, mert annyit fogok dolgozni rajta, hogy nem sikerülhet rosszul.) Majd olvassátok! :) :P
Mindjárt vége a hónapnak, és még csak négy könyvet olvastam el, most járok az ötödiknél. Nem értem. Megjegyzem, az Alice-fordításokat kíméletlenül bejelöltem molyon olvasás alatt lévőnek, mert azért ha elolvasok párhuzamosan öt-hat könyvet, legalább legyen utána valami jutalom. (Kész, beszippantott, segítség!) Ezen kívül még jó lenne azért Péchy Blanka Regényét elolvasni, de még van belőle 500 oldal, és elég lassú könyv, nem vagyok túl motivált... Pedig vannak benne szövegek, pl.: "[...] a vőlegénye akarok lenni, mert az valami nagyszerű érzés lehet, a Maga vőlegényének lenni.")
Akkor most elhallgatok, mert ki fogja ezt végigolvasni lelkes törzsolvasóim közül, ugye. Búcsúzóul egy újabb step-szám, have fun:
Na mindegy. Akkor most vegyes poszt következik.
Múlt kedden voltam fogorvosnál a kegyetlenül fájós fogammal. Végül is nem bántott, csak tett gyógyszert a lyukba, felírt valami spéci fogkrémet, valamint megkért, hogy ne igyak semmit, amiben szénsav van. Érdekes módon könnyen sikerül tartani a szénsavmegvonást, pedig néha nagyon-nagyon megkívánok mondjuk egy pohár kólát. Most viszont múlt kedd óta ez egyszer sem fordult elő, víz meg narancslé, ez a kettő megy. Kicsit megijesztett mondjuk ezzel, hogy ne igyak szénsavas dolgokat, mert eddig sem ittam sokat, és ha ennyi is kikezdi a fogamat, akkor az gáz, milyen fogaim vannak már nekem. (18 évig minden fogorvosi vizsgálaton azt mondta az orvos, hogy ilyen szép fogakat ritkán lát, jó erősek, szuper. 23 évesen meg elkezdődtek ezek a hülyeségek a bölcsességfogammal. Lehet, hogy annak van ilyen frenetikus hatása még most is?)
Vasárnap anyuéknál voltam, Katáék is jöttek. Volt némi Nagyi-Bence meccs az evés körül, ekkor hangzott el a nap cukisága: "Nem fér belém az [a puding], csak a Mini Magnum." Ezen azóta is mosolygok, annyira aranyos. Mondom én, hogy a gyerekek jófejek. Egyébként a két fiú eljött velem kutyát sétáltatni, nagyon jól viselkedtek, nagyon meg akartak felelni, és ügyesek voltak. Végig fogtuk egymás kezét, mindig szépen körülnéztünk, szuper volt. Mondjuk lehet, hogy kicsit nagy kört választottam, mert Matyi a háromnegyedénél lépkedés közben már majd elaludt, neki sikerült is letérdelni hirtelen, de szerencsére még koszos sem lett tőle. Viszont felébredt, és hazáig már tudott jönni.
Amúgy gyereknapot ünnepeltünk, és anyuéktól kaptam egy pilates szettet, vagyis matracot, labdát, derék-alátámasztó téglát meg szalagot, valamint egy szemmaszkot. Ez utóbbit nem tudjuk értelmezni, de vicces, meg majd Tomi jó hasznát veheti, amikor a hajnalban felkelő naptól nem tud aludni. Hogy a pilateshez mi köze lehet, azt nem tudom. A többit viszont mind használjuk órákon is, mármint a tégla helyett párnát, és labdából jóval kisebbet, mert az másra jó. Ez speciel arra, hogy az ember durva hasizomgyakorlatokat tudjon végezni, valamint arra, hogy végre rendesen le tudja nyújtani magát, amikor úgy érzi, beszakad a háta. Hú, nagyon örültem mindennek! Ki is próbáltam őket egyesével, és tök jól fogom tudni használni őket itthoni gyakorlásra.
Délután villamossal jöttünk haza, Marci meg én. A megállóban megmorgott valakit, ettől én kicsit bestresszeltem, mint mindig, ha nem értem, hogy valamit miért csinál, úgyhogy óvintézkedésként már ott ráadtam a szájkosarat, bár még volt 3 percünk a villamos érkezéséig. Álldogáltunk szépen, aztán mondtam neki, hogy pattanjon fel, mert itt a villamos, erre látom, hogy már le is szedte a szájkosarat. Mellé meg ez az arckifejezés: "Na, okos vagyok?" Szörnyű. Mindegy, a villamoson visszaapplikáltam rá, ezzel biztosítottam is, hogy egyikünk se unatkozzon a kb. 20 perces út alatt. A kutya húszból legalább tizenöt percen át azzal szórakoztatott, hogy igyekezett újra letépni magáról a szájkosarat, én meg erre elvettem a pofájától a mancsát. Ettől teljesen kiborult, így egy ponton előadta a napi kutyacukiságot: pár másodpercig végre nem izélgette a fejét, aztán felállt, megfordult, hogy a feneke legyen felém, még hátra is nézett rám, majd nekiállt megint a szájkosarat buzerálni. Bevallom, ezen nevettem. A kutya elérte egy kétéves kisgyerek értelmi színvonalát: ha én nem látlak téged, te sem látsz engem. Ettől a mizériától eltekintve jó volt, szerencsére a villamosozást bírja a gyomra.
Hétfőn éppen nyomtattam a tanfolyamzáró dolgozatot a csoportomnak délutánra, mikor telefonált a kapcsolattartójuk, hogy ketten nem tudnak jönni, a harmadik meg pláne, mert ő meg összetörte magát még vasárnap. Most pár hétig nem lesz angol, úgy néz ki. Hát nem vagyok feldobva... Mondjuk mázli, hogy a hallgatónak legalább nem tört el a bokája, "csak" kificamította. Gondolom, azt könnyebb elviselni. Mellesleg a hétvégén vele együtt három ismerősöm szenvedett hasonló sérülést. Valami járvány van?
A molyon jártamban-keltemben egy vitára bukkantam, aminek a témája, hogy jó-e, ha Ukrajnában (vagy bárhol a világon) kötelező olvasmány lesz a Harry Potter, és miatta kikerül a kötelezők közül A kis herceg. Nem részletezném túlságosan, nem is tudom eldönteni, jó-e vagy rossz, mert van benne jó is, rossz is, csak egy nézetet osztanék meg. Egy lány szerint a Harry Potter könyvsorozat szemét és káros az agyra, igaz, egyik kötetet sem olvasta. Hááát...
Tegnap (vagyis ma...) éjfélkor belefogtam a könyv fordításába, érezzem már végre, hogy valamit csinálok vele. Nagyon nehéz, de nagyon élvezem. Jó kis kihívás, nagyon büszke leszek magamra, ha jól sikerül. (És jól fog sikerülni, mert annyit fogok dolgozni rajta, hogy nem sikerülhet rosszul.) Majd olvassátok! :) :P
Mindjárt vége a hónapnak, és még csak négy könyvet olvastam el, most járok az ötödiknél. Nem értem. Megjegyzem, az Alice-fordításokat kíméletlenül bejelöltem molyon olvasás alatt lévőnek, mert azért ha elolvasok párhuzamosan öt-hat könyvet, legalább legyen utána valami jutalom. (Kész, beszippantott, segítség!) Ezen kívül még jó lenne azért Péchy Blanka Regényét elolvasni, de még van belőle 500 oldal, és elég lassú könyv, nem vagyok túl motivált... Pedig vannak benne szövegek, pl.: "[...] a vőlegénye akarok lenni, mert az valami nagyszerű érzés lehet, a Maga vőlegényének lenni.")
Akkor most elhallgatok, mert ki fogja ezt végigolvasni lelkes törzsolvasóim közül, ugye. Búcsúzóul egy újabb step-szám, have fun:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése