Zumba

Ez is sorra került végül. Háááát... Én ehhez valami olyan mértékben vagyok tehetségtelen, hogy arra szavakat sem találok. Ez nem az én sportom. Mondjuk az ezen a videón tapasztalható visongás legalább nem képezte az óra részét, ez mindenképpen jó pont. Egyet kell értenem Enikővel (akihez pilatesre járok): nem túl előnyös, hogy nincs magyarázat a lépésekhez, hanem az történik, hogy az oktató táncol számokra, a vendégek meg próbálják kihozni magukból, amit lehet, ugyanis velem is az történt, amire Enikő panaszkodott, tehát 60 perc alatt megfájdult a térdem, és nekem bónuszként még a csípőm is odavan, aminek biztos, hogy részben az az oka, hogy semmiféle útmutatás nem volt, csak másolni kellett (volna). Nagyon igyekeztem egyszer sem belenézni a tükörbe a 60 perc alatt, mert amikor még a 10. perc környékén véletlenül sikerült, majdnem felsikítottam. Valami olyan mértékben néz ki hülyén ez a mozgás, ha én csinálom, hogy arra megint csak nem találok szavakat. Mondjuk azzal vigasztaltam magam, hogy ez a mozgás az oktatón kívül mindenki másnak hülyén állt, szóval legalább nem voltam egyedül. Egyébként nem kizárt, hogy kap még egy esélyt ez a dolog, hátha másodszor kiderül, hogy valójában nagyon megy ez nekem (nem hinném...), de alapvetően csalódás volt. Pedig az oktató nagyon kis szimpatikus, nem ő tehet róla. Nem eshetett neki túl jól, hogy a kb. 10 emberből 3 kiment az óráról, az első kb. 20 percnél, a maradék kettő meg 40-nél. Az első távozón mondjuk nem csodálkoztam, anyukám korabeli hölgy, hát, a zumbának nem ő a célközönsége, hanem elsősorban a tinik, legalábbis nekem úgy tűnt. Így én is bőven kívül esem a célközönségen, talán ezért sem tetszett.

Sebaj. A step aerobic ma is jó volt, oda szerintem fogok járni rendszeresen.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai