Tavasz
Megjöttek a madarak. Reggel is, este is nagy vidáman énekeltek. Fura, mert még csak február 21. volt ma.
Eszembe jutott az első emlékem Mamáról, eléggé vicces. Ő mondjuk csak említés szintjén szerepel benne, de ez mindegy. A történet idején nem tudom, mennyi idős voltam, mert logikus lenne, hogy 3-4, viszont úgy emlékszem, hogy ez Nagyinál történt Lőrincen, és amikor ő ott lakott, akkor én már voltam akár 6-7 is. De ez is mindegy. A lényeg, hogy kicsi voltam. Mindenesetre anyuval beszélgettünk.
- Amikor megyünk Hortobágyra, a Papa nem lesz ott.
- Miért?
- Mert elköltözött.
- Miért?
- Mert összevesztek a Mamával.
- Miért?
- Nem tudom.
- Majd ha megyünk Hortobágyra, megkérdezem.
- Ne kérdezd meg! Ne is beszélj róla, azért mondtam.
Alapvetően nem lenne vicces, csak azon mosolygok máig, mennyire összetett feladat egy gyereket tapintatosságra nevelni, vagy egyszerűen csak erre kérni. Egyébként úgy emlékszem, ebben az esetben kivételesen sikerült. Nem úgy, mint egy másik esetben, ami meg erről az esetről jutott eszembe. Ekkor nem lehettem idősebb 5-6 évesnél. Szintén anyuval beszélgettünk, miután vett egy körömlakkor, amit még sosem csinált az én életemben.
- Ne mondd meg apádnak, mert kikapok. (Ezt amolyan viccesen, nem jellemző, hogy kikapna egy körömlakkért. Vagy bármi másért.)
- Jó!
Hazaérkeztünk, megjött apu is, én meg rögtön lecsaptam rá.
- Apu, szerinted anyu vett körömlakkot?
- Szerintem nem.
- De igen!
A gyerekek viccesek.
Eszembe jutott az első emlékem Mamáról, eléggé vicces. Ő mondjuk csak említés szintjén szerepel benne, de ez mindegy. A történet idején nem tudom, mennyi idős voltam, mert logikus lenne, hogy 3-4, viszont úgy emlékszem, hogy ez Nagyinál történt Lőrincen, és amikor ő ott lakott, akkor én már voltam akár 6-7 is. De ez is mindegy. A lényeg, hogy kicsi voltam. Mindenesetre anyuval beszélgettünk.
- Amikor megyünk Hortobágyra, a Papa nem lesz ott.
- Miért?
- Mert elköltözött.
- Miért?
- Mert összevesztek a Mamával.
- Miért?
- Nem tudom.
- Majd ha megyünk Hortobágyra, megkérdezem.
- Ne kérdezd meg! Ne is beszélj róla, azért mondtam.
Alapvetően nem lenne vicces, csak azon mosolygok máig, mennyire összetett feladat egy gyereket tapintatosságra nevelni, vagy egyszerűen csak erre kérni. Egyébként úgy emlékszem, ebben az esetben kivételesen sikerült. Nem úgy, mint egy másik esetben, ami meg erről az esetről jutott eszembe. Ekkor nem lehettem idősebb 5-6 évesnél. Szintén anyuval beszélgettünk, miután vett egy körömlakkor, amit még sosem csinált az én életemben.
- Ne mondd meg apádnak, mert kikapok. (Ezt amolyan viccesen, nem jellemző, hogy kikapna egy körömlakkért. Vagy bármi másért.)
- Jó!
Hazaérkeztünk, megjött apu is, én meg rögtön lecsaptam rá.
- Apu, szerinted anyu vett körömlakkot?
- Szerintem nem.
- De igen!
A gyerekek viccesek.
Mások is mesélték, hogy tegnap érezték a tavasz első fuvallatát, szóval lehet benne valami. (Én meg nem voltam utcán, na sag schon.)
VálaszTörlésEgyébként akkor nagypapáddal tényleg szétmentek? És ugye azután kibékültek?
Vagy ha nem összevesztek, akkor miért nem mondták meg, hogy Papa nincs többé?
VálaszTörlésNekem mindig megmondták, ha valaki meghalt, anyu nem pártolja az ilyen titkolózást, mondván, hogy a gyerek nem hülye, és előbb-utóbb úgyis szembesül a halállal. Mamáéknál összeveszés volt, ami ugyan nem végződött válással, ha jól tudom, de kibéküléssel sem. Papa nem költözött haza többet. Csak szerették volna elkerülni anyuék, hogy nekiálljak faggatózni, mert Mama nem volt túl jól a helyzettől.
VálaszTörlés