Little bit of ez meg az

Amúgy az olvasáson túl is élek ám, de még hogy! Például tegnaptól megint járok pilatesre, amitől mára olyan izomlázam lett a karomban meg a vállamban, hogy csak néztem. A torna közben szépen halad, úgy döntöttem, a hétfő pihenőnap lesz, ha megyek pilatesre, bár az igazán menő az lenne, hogy egy óra kutyaséta, egy óra pilates, egy egység Jillian Michaels, de hát ez van, nem lehet az ember telhetetlen magával szemben sem.

Ma végre akkorát estem, mint az ólajtó. Délelőtt szép óvatosan tapogatóztam lefelé a lépcsőn, amikor az utolsó szakaszon, a földszinti rács előtt kicsúszott alólam a bal lábam, olyan jó kis vígjátékosan, én meg elterültem, bele a sárba. Ahol csak lépcsőt értem, alaposan megütöttem magam, de leginkább a fejemet sajnálom, ami még este is fájt, pedig nem is értem, hogy tudtam beverni. Mindegy, ezt is túléltem, szerencsére nem fordul elő túl gyakran.

Közben az egyetem is rendeződni látszik, nem kellett végül fizetni az indexleadásért, minden be van írva, jöhet az új félév. Ez egyébként mindjárt egy felkéréssel indul (tanulmányt kéne írni), úgyhogy legalább a publikáción már nem kell törni a fejem. Sőt ott van még a Pán Péterem is, az már kettő.

Munka meg van bőven, de addig jó, míg van. Most már csak az egyéb lemaradásaimat kéne behozni, mint például néhány e-mail megírása és bejelentkezés a könyvelőhöz. Utóbbit egy hónapja tervezem, de egyszerűen úgy rohannak a napok, hogy képtelen vagyok eljutni már végre idáig.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai