A hangulat a tetőfokára hág
Elmentem ma a könyvtárba, gyanútlanul kikértem az előírt újság egyik évfolyamát a kettőből, amit át kell néznem híres írónk után kutatva. Ki is adták: öt darab böhöm nagy kötetben, de akkorában, hogy ilyet csak középkori kódexek esetében lát az ember. Természetesen napilap, természetesen minden lapszám megvan, természetesen szökőév is volt 1908-ban. Egy lapszám átlagosan 30 oldalas, és bár hétfőnként nem jelent meg, vasárnaponként dupla számmal jelentkezett.
Lehet benne találni érdekeseket, nem arról van szó. Például kiderült, hogy nem kedvelték a nyugatosokat, mert nem magyar témákról írtak mindenáron, és külföldi szerzőket majmoltak Arany helyett. A szerkesztőség álláspontja szerint legalábbis. Reklámozták is agyba-főbe az igazi magyar szerzőket, hát, mit mondjak, egyikük sem került be a "nagyok" közé, sőt a többségnek teljes feledésbe merült mára a neve. Ennél is izgalmasabb, amikor szembe jön egy cikk, miszerint a mesék káros hatással vannak a gyerekek agyára, amúgy meg feleslegesek, mert a gyereket éri elég inger, nem kell neki még Tündérország meg egyéb badarság is. Tanácsot is adnak persze a gondos pedagógusnak és szülőnek: ne olvasson mesét a gyereknek, csak ha nagyon muszáj, és ha a gyerek a könyvet választja ahelyett, hogy a friss levegőn szaladgálna a pajtásaival, hát el kell venni tőle. Érdekes gondolatok.
No de. Kiszámoltam, hogy az 1908-as és 1909-es évfolyam összesen mintegy 22 ezer oldalt jelent. Ezt nem elolvasni, de átlapozni is hatalmas munka, kötetenként két óra, és ugye egy évfolyam öt kötet. Ha ez nem lenne elég, még az is hátráltató tényező, hogy ha csak hozzáérek a lapokhoz, szétmállanak a kezem közt. Gyakorlatilag tetőtől talpig beterített a papírfecni, mire végeztem az első kötet átnyálazásával, ráadásul még azt is viselni kellett, hogy az öt brutális méretű könyv miatt többen odajöttek megbámulni, és a mellettem ülő srác is többet bámult rám tátott szájjal, mint amennyit dolgozott.
Ezek után írtam a munkaszervezőnek, hogy ez annyira nem lesz jó, és javasoltam, hogy az 1909-es évfolyamot adja ki valaki másnak. Kíváncsi leszek, mit mond. De azért még mindig felszalad a szemöldököm, ha belegondolok, hogy erre az egész 22 ezer oldalra 10 napom lett volna.
Lehet benne találni érdekeseket, nem arról van szó. Például kiderült, hogy nem kedvelték a nyugatosokat, mert nem magyar témákról írtak mindenáron, és külföldi szerzőket majmoltak Arany helyett. A szerkesztőség álláspontja szerint legalábbis. Reklámozták is agyba-főbe az igazi magyar szerzőket, hát, mit mondjak, egyikük sem került be a "nagyok" közé, sőt a többségnek teljes feledésbe merült mára a neve. Ennél is izgalmasabb, amikor szembe jön egy cikk, miszerint a mesék káros hatással vannak a gyerekek agyára, amúgy meg feleslegesek, mert a gyereket éri elég inger, nem kell neki még Tündérország meg egyéb badarság is. Tanácsot is adnak persze a gondos pedagógusnak és szülőnek: ne olvasson mesét a gyereknek, csak ha nagyon muszáj, és ha a gyerek a könyvet választja ahelyett, hogy a friss levegőn szaladgálna a pajtásaival, hát el kell venni tőle. Érdekes gondolatok.
No de. Kiszámoltam, hogy az 1908-as és 1909-es évfolyam összesen mintegy 22 ezer oldalt jelent. Ezt nem elolvasni, de átlapozni is hatalmas munka, kötetenként két óra, és ugye egy évfolyam öt kötet. Ha ez nem lenne elég, még az is hátráltató tényező, hogy ha csak hozzáérek a lapokhoz, szétmállanak a kezem közt. Gyakorlatilag tetőtől talpig beterített a papírfecni, mire végeztem az első kötet átnyálazásával, ráadásul még azt is viselni kellett, hogy az öt brutális méretű könyv miatt többen odajöttek megbámulni, és a mellettem ülő srác is többet bámult rám tátott szájjal, mint amennyit dolgozott.
Ezek után írtam a munkaszervezőnek, hogy ez annyira nem lesz jó, és javasoltam, hogy az 1909-es évfolyamot adja ki valaki másnak. Kíváncsi leszek, mit mond. De azért még mindig felszalad a szemöldököm, ha belegondolok, hogy erre az egész 22 ezer oldalra 10 napom lett volna.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése