Földtúrás, Marci és Harry

Valamit túrnak a Duna-parton, amivel alapvetően nincs bajom, csak az zavar egy kicsit, hogy a széttúrt csövek közül kisebb macskányira nőtt patkányok rohangálnak ki. Most már edzett vagyok, nem ordítok fel ijedtemben, és nem is lepődöm meg, de kicsit várom, hogy vége legyen a túrásnak, és ezek a kedves kis állatkák visszaköltözhessenek a jól megszokott csöveikbe.

Marci teljesen megmakkant, vagy nem tudom, mi lelte, de egyszerűen hihetetlenül rossz. Reggel és este is jobbra-balra ráncigált séta közben, reggel az úttesten is megpróbált átvonszolni mindenféle körülnézés nélkül, megeszik mindent a földről (fúúúúj, ez a halálom), és nem jön vissza, ha hívom, amikor elengedve szaladgálhat a Duna-parton, sőt ma hatszor kellett rászólni egyre hangosabban, mire a hatodiknál betojt, mert átmentem üvöltésbe - már lefelé tartott a lépcsőn az elfalazott aluljáróba, ahová újabban bevette magát egy csapat hajléktalan. Hát, tényleg más se kellene, mint hogy odamenjen kunyerálni, aztán jól megijessze/felhergelje őket. Végül bónuszként egy futót is megijesztett, és az volt a csúnya, hogy teljesen direkt csinálta, és utána örült a fejének. A futó meg ugye sosem lehet biztos benne, hogy azért engedem el a kutyát a parton, mert tudom, hogy nem bánt senkit, vagy azért, mert elmebeteg vagyok, és nem érdekel, kit harap meg. Mindenesetre nagy öröm most nekem, hogy holnap estig nem kell kutyát sétáltatni, mert mire hazaértünk, erősen lilult már tőle a fejem. Ez a kutya eddig tudott viselkedni. Mi lelte?

Amúgy nem lustálkodom itt a háromnaposra nyúlt betegszabadság közben sem. Szombaton még nem tudtam olvasni, annyira rosszul voltam, akkor tényleg egész nap aludtam meg fájtam meg szenvedtem, de tegnap meg ma már ment az egy-egy etap után egy-egy etap olvasás, úgyhogy egész jól állok a Harry Potterrel. Most fedeztem fel egy kihívást a molyon, aminek lényege, hogy december 31-ig el kell olvasni mind a hét kötetet. Hát, nyilván most tűnik fel, mikor máskor? Nem ám májusban, amikor meghirdették, dehogy. Most, amikor még másfél hónap van kb. a határidőig, nekem meg a három leghosszabb kötet plusz 200 oldal, és még nem teljesítettem se a japános, se a karácsonyos kihívásomat. Lassan csatlakozom az Anonim Túlvállalt Molyok vagy miaszösz nevű csoporthoz (létezik, komolyan).

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai