Honore de Balzac: A szamárbőr
Ez volt az első regényem Balzactól. Majd meglátom, lesz-e több is, de annyira azért nem volt ez jó, hogy azonnal rohanjak az antikváriumba a következőért. Ez is két és fél hétig tartott, eléggé szenvedtem vele néhol.
Ez egy tanmese arról, hogy a pénz nem boldogít, és a sorsát senki sem kerülheti el. Dióhéjban erről szól. 1911-ben jelent meg magyarul ez a könyv, ennek megfelelően jó régies a nyelvezete. Ezt nagyon élveztem. Nagyon izgalmas látni, mennyire másként fejezték ki magukat akkoriban, mennyire máshogy írtak. Pl. a kettős mássalhangzók esetében nem alkalmazták az egyszerűsítő írásmódot, így kerülhettek be olyanok a könyvbe, hogy "amelylyel" meg "amenynyiben". Aztán nagyon tetszett a humor. A legtöbb jó mondás még viszonylag az elején található, amikor a főhős meg néhány barátja részegen filozofál az élet nagy dolgairól - kifejezetten szellemeseket mondanak. Tetszik a tanulság is, bár szokás szerint nem értem az epilógust. Jó, régen volt már ilyen, de régen nem egyszer előfordult. És most is idegesít.
Ami nem tetszik, az egy-két filozófiai fejtegetés. Pl. a kémia és a fizika korabeli (1830-as évek) állásáról olvasni egy ideig érdekes volt, aztán úgy a negyedik-ötödik oldal környékén elveszítettem az érdeklődésemet, meg volt, hogy a fonalat is. A legkeményebb mégis az a mintegy húsz oldal volt, ami leírta, mit lát hősünk a régiségkereskedőnél, de az utolsó porszemig mindenről tájékoztatott. Bevallom töredelmesen, én annak a résznek csak a felét olvastam el, utána csak minden bekezdés első és utolsó mondatát :)
Összesen négy pontot kapott, de csak kitartó olvasóknak ajánlom.
Ez egy tanmese arról, hogy a pénz nem boldogít, és a sorsát senki sem kerülheti el. Dióhéjban erről szól. 1911-ben jelent meg magyarul ez a könyv, ennek megfelelően jó régies a nyelvezete. Ezt nagyon élveztem. Nagyon izgalmas látni, mennyire másként fejezték ki magukat akkoriban, mennyire máshogy írtak. Pl. a kettős mássalhangzók esetében nem alkalmazták az egyszerűsítő írásmódot, így kerülhettek be olyanok a könyvbe, hogy "amelylyel" meg "amenynyiben". Aztán nagyon tetszett a humor. A legtöbb jó mondás még viszonylag az elején található, amikor a főhős meg néhány barátja részegen filozofál az élet nagy dolgairól - kifejezetten szellemeseket mondanak. Tetszik a tanulság is, bár szokás szerint nem értem az epilógust. Jó, régen volt már ilyen, de régen nem egyszer előfordult. És most is idegesít.
Ami nem tetszik, az egy-két filozófiai fejtegetés. Pl. a kémia és a fizika korabeli (1830-as évek) állásáról olvasni egy ideig érdekes volt, aztán úgy a negyedik-ötödik oldal környékén elveszítettem az érdeklődésemet, meg volt, hogy a fonalat is. A legkeményebb mégis az a mintegy húsz oldal volt, ami leírta, mit lát hősünk a régiségkereskedőnél, de az utolsó porszemig mindenről tájékoztatott. Bevallom töredelmesen, én annak a résznek csak a felét olvastam el, utána csak minden bekezdés első és utolsó mondatát :)
Összesen négy pontot kapott, de csak kitartó olvasóknak ajánlom.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése