Rafał Kosik: Félix, Net, Nika és a Láthatatlan Emberek Bandája
A molyon nyertem Pongrácék egyik játékán, és nagyon örültem neki, mert szeretem a gyerekkönyveket, és mert nem sűrűn fordul elő velem, hogy bármit is nyerek. Nem sűrűn jutok lengyel gyermekirodalomhoz (vagy mondhatnám úgy is, soha), ezért kapva kaptam az alkalmon, és nagyon bíztam benne, hogy szerencsém lesz. Ez a játék még valamikor tavasszal zárult le, és most került idő arra, hogy végre el is olvassam a nyereményt.
A történet jópofa, humoros, kalandos, 10-12 éves gyerekeknek tökéletes. Kicsit sci-fi, kicsit krimi, néha vígjáték, még ritkábban romantikus történet. Legtöbb kalandból van benne, és némelyik olyan összetett, hogy nyugodtan meg lehetett volna vele tölteni egy külön regényt.
Egy darabig zavart, mennyire kimaradnak a felnőttek mindenből, miközben egy csapat 13 éves megváltja a világot, de aztán megláttam az író utóiratát, amiben a következő mondat olvasható: "Nem érdekel a valóság bemutatása, úgy, ahogy mi, akik benne élünk, ismerjük. Ezt a történészekre hagyom" (551. oldal). El tudom fogadni ezt az érvelést, úgyhogy innentől kezdve nem foglalkoztam a dolognak ezzel a részével (még volt vagy 150 oldalam, mikor olvastam az utóiratot).
Sok jó ötlet van a könyvben, ami vicces lenne, ha megvalósulna. A kedvencem a robottá alakuló háztartási gépek garmadája, hiába negatív szereplők. Titkos vágyam egyébként, hogy egyszer egy alacsony, mosolygós robotleány takarítsa a lakásomat - az innen már csak egy ugrás.
Az is tetszett, hogy megismerhettem a lengyel kultúra bizonyos aspektusait. Gondolok itt főként a kedvenc ünnepemre, a karácsonyra. Egy teljes fejezet szól róla, így most már tudom például, hogy Lengyelországban karácsonykor szokás ostyát törni, és a darabkáit jókívánságok kíséretében átadni valakinek. Szimpatikus szokás, örülök, hogy erről is szó esett.
Ami nem tetszett, hogy sokszor nagyon erősen Harry Potter-utánérzés az egész. Itt is van egy Hermione, még ha más nevet kapott is, itt is vannak varázsnövények, itt is ugyanazok a tanulságok, mint amott, néha szó szerint. A történet önmagában négy és fél csillagot is kaphatott volna ettől még, de sajnos ott volt a másik zavaró tényező, amin viszont nem segít semmilyen utóirat.
A fordítás. Tudom, úgy tűnhet, hogy lassacskán begolyózom, aminek előjeleként nem tudok lekattanni a fordítás minőségének elemezgetéséről egyetlen fordított könyv esetében sem, de nem tudok mit tenni, ez van. A fő problémám, hogy magyartalan és sok benne a helyesírási, illetve gépelési hiba.
Sokszor találkoztam félbemaradt mondatokkal, egyeztetés nélkül egymás mellett álló alannyal és állítmánnyal, elrontott igevonzattal, és legtöbbször nem passzoltak a szereplők szövegéhez a választott idéző igék. A legfurcsább a "prüszköl" ige használata volt, mert ez számomra egyrészt azt jelenti, hogy tüsszög, másrészt azt, hogy bosszankodik valami miatt, itt meg sokszor "kuncog" jelentésben fordult elő.
Sokszor nem jó a szóválasztás, és nem egy lengyel idióma szó szerint lefordítva került be a könyvbe. Ezzel csak az a baj, hogy adott szavak egymás mellé pakolva lengyelül biztosan értelmesek, magyarul viszont nem. Olyan is volt, hogy egyenesen nem tudtam rájönni, mit akarhatott mondani az illető szereplő, hiába olvastam el többször is az adott mondatot. Nem hiszem, hogy minden ilyen esetben bennem volt a hiba. A könyvnek egyébként mottót is adtak Pongrácék a legelső oldalon, ami így szól: "(...) azoknak (...), akik tényleg szeretnének megtanulni lengyelül és magyarul. Szomorú, hogy vannak, akik azt állítják, mindkét nyelven tudnak, bár erről szó sincs." Nem tudom eldönteni, ez valami utalás, amit nem értek, vagy esetleg fricska.
A helyesírási hibák közül azt emelném ki, amelyik a legtöbbször előfordult és a legjobban zavart: a "valaki valamit szeretett" következetesen "valaki valamit szeretet"-ként szerepel.
A nem túl jó fordítás mindig zavar, de legjobban gyerekkönyv esetében. Nagy kár érte, mert szerintem sokat elvesz a könyv élvezeti értékéből, miközben a kivitelezés nagyon igényes - gondoljunk csak a belső borító grafikájára, ami csodaszép és humoros is egyben. Végül is 3 és fél csillagot adtam neki, pedig Pongrácék olyan szimpatikusak :(
(Ui.: Majd ha működik rendesen a szerkesztő, természetesen kap linket a könyvborító, és kisebbre is veszem.)
A történet jópofa, humoros, kalandos, 10-12 éves gyerekeknek tökéletes. Kicsit sci-fi, kicsit krimi, néha vígjáték, még ritkábban romantikus történet. Legtöbb kalandból van benne, és némelyik olyan összetett, hogy nyugodtan meg lehetett volna vele tölteni egy külön regényt.
Egy darabig zavart, mennyire kimaradnak a felnőttek mindenből, miközben egy csapat 13 éves megváltja a világot, de aztán megláttam az író utóiratát, amiben a következő mondat olvasható: "Nem érdekel a valóság bemutatása, úgy, ahogy mi, akik benne élünk, ismerjük. Ezt a történészekre hagyom" (551. oldal). El tudom fogadni ezt az érvelést, úgyhogy innentől kezdve nem foglalkoztam a dolognak ezzel a részével (még volt vagy 150 oldalam, mikor olvastam az utóiratot).
Sok jó ötlet van a könyvben, ami vicces lenne, ha megvalósulna. A kedvencem a robottá alakuló háztartási gépek garmadája, hiába negatív szereplők. Titkos vágyam egyébként, hogy egyszer egy alacsony, mosolygós robotleány takarítsa a lakásomat - az innen már csak egy ugrás.
Az is tetszett, hogy megismerhettem a lengyel kultúra bizonyos aspektusait. Gondolok itt főként a kedvenc ünnepemre, a karácsonyra. Egy teljes fejezet szól róla, így most már tudom például, hogy Lengyelországban karácsonykor szokás ostyát törni, és a darabkáit jókívánságok kíséretében átadni valakinek. Szimpatikus szokás, örülök, hogy erről is szó esett.
Ami nem tetszett, hogy sokszor nagyon erősen Harry Potter-utánérzés az egész. Itt is van egy Hermione, még ha más nevet kapott is, itt is vannak varázsnövények, itt is ugyanazok a tanulságok, mint amott, néha szó szerint. A történet önmagában négy és fél csillagot is kaphatott volna ettől még, de sajnos ott volt a másik zavaró tényező, amin viszont nem segít semmilyen utóirat.
A fordítás. Tudom, úgy tűnhet, hogy lassacskán begolyózom, aminek előjeleként nem tudok lekattanni a fordítás minőségének elemezgetéséről egyetlen fordított könyv esetében sem, de nem tudok mit tenni, ez van. A fő problémám, hogy magyartalan és sok benne a helyesírási, illetve gépelési hiba.
Sokszor találkoztam félbemaradt mondatokkal, egyeztetés nélkül egymás mellett álló alannyal és állítmánnyal, elrontott igevonzattal, és legtöbbször nem passzoltak a szereplők szövegéhez a választott idéző igék. A legfurcsább a "prüszköl" ige használata volt, mert ez számomra egyrészt azt jelenti, hogy tüsszög, másrészt azt, hogy bosszankodik valami miatt, itt meg sokszor "kuncog" jelentésben fordult elő.
Sokszor nem jó a szóválasztás, és nem egy lengyel idióma szó szerint lefordítva került be a könyvbe. Ezzel csak az a baj, hogy adott szavak egymás mellé pakolva lengyelül biztosan értelmesek, magyarul viszont nem. Olyan is volt, hogy egyenesen nem tudtam rájönni, mit akarhatott mondani az illető szereplő, hiába olvastam el többször is az adott mondatot. Nem hiszem, hogy minden ilyen esetben bennem volt a hiba. A könyvnek egyébként mottót is adtak Pongrácék a legelső oldalon, ami így szól: "(...) azoknak (...), akik tényleg szeretnének megtanulni lengyelül és magyarul. Szomorú, hogy vannak, akik azt állítják, mindkét nyelven tudnak, bár erről szó sincs." Nem tudom eldönteni, ez valami utalás, amit nem értek, vagy esetleg fricska.
A helyesírási hibák közül azt emelném ki, amelyik a legtöbbször előfordult és a legjobban zavart: a "valaki valamit szeretett" következetesen "valaki valamit szeretet"-ként szerepel.
A nem túl jó fordítás mindig zavar, de legjobban gyerekkönyv esetében. Nagy kár érte, mert szerintem sokat elvesz a könyv élvezeti értékéből, miközben a kivitelezés nagyon igényes - gondoljunk csak a belső borító grafikájára, ami csodaszép és humoros is egyben. Végül is 3 és fél csillagot adtam neki, pedig Pongrácék olyan szimpatikusak :(
(Ui.: Majd ha működik rendesen a szerkesztő, természetesen kap linket a könyvborító, és kisebbre is veszem.)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése