Popper Péter

Voltam egy előadáson kedden Éva nénivel, ahol Popper Péterről volt szó, legalábbis részben. Az elején levetítettek egy vele készült beszélgetést 1992-ből (vagy 1993-ból, végül nem derült ki), ami azért volt érdekes, mert az elhangzottak jó részét akár most is mondhatta volna, ha még élne. A második felében egy barátja beszélt róla, és ekkor is derültek ki érdekes dolgok, csak ez a rész kicsit vontatott volt.

Részleteket nem mesélnék, a lényeg, hogy Popper szimpatikus ember volt, és jókat mondott. Amit furcsálltam kicsit, az az, hogy a videón, 58 évesen önteltnek tűnt, miközben a PPK-s előadásán, 75 évesen egyáltalán nem éreztem annak, távolról sem. Két dolog lehet. Vagy rosszul érzékeltem a személyiségét a film alapján, vagy 17 év alatt megbölcsült, ennél fogva elmúlt belőle az önteltség. Nem tudom, melyik igaz a kettő közül, nem is fogom megtudni.

Egy a lényeg: ez egy jó program volt, és lehet, hogy kéne kutatni az előadásai videói után, hogy ne csak olvassam őket a Lélekrágcsálókban, hanem lássam is hozzá őt magát, mert érdemes.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai